Volt kóbor kutya MINDENT megeszik a földről -kaja, gyógyszer, stb. - és hogyan szoktassam le róla?

Nekem is volt egy exkóbor kutyám, akit bevettek egy menhelyre, de előtte kb. 1 hónapot volt az utcán. Ugyanezt csinálta, mellé még kukázott is.

Szerintem ha nem sikerül leszoktatni róla, menjetek el egy suliba. Ki tudja mikor eszik meg valami mérget, szöges virslit, satöbbi.

Először is rettenetesen sok fizikai és szellemi fárasztással, hogy legalább unalomból ne csinálja ezeket, meg inkább aludni akarjon, mint zabálni.

Aztán falkavezérség ezerrel, hogy ne érezze úgy, hogy a ti cuccotokhoz joga van. Így legalább a gyógyszerektől megmenekül.

Ezen felül nagyon fontos lenne megtalálni neki a legszörnyűbb büntetési formát, amit el tud képzelni, és azt több helyen, több tárggyal, minél többféle helyzetben kivitelezni, amíg nem általánosít, hogy agyatlanul zabálni rossz. Ezt-azt valószínűleg élete végéig fel fog szedegetni, de legalább az életveszélyes dolgokról le lehet állítani.

A falkavezérség akkor MÉG rendben van, mert még nem nyílt ki a csipája a kutyának. Kell neki egy kis idő, mire elkezdi annyira átlátni a dolgokat, hogy próbálkozni kezdjen. Szóval ne igyál korán a medve bőrére :)

Büntetés: nézd, ha nincs, ami elrettentse a kutyát, akkor nem fogja abbahagyni. A zabálás túlélési ösztön, erős inger kell, hogy kiüsd. Bár így, hogy még csak egy hete van ott, lehet, hogy magától is javulni fog, de ezt nem nagyon lehet megjósolni. Viszont ha egyszer valami olyat talál megenni, amibe belehal, akkor hidd el, sajnálni fogod, hogy nem verted el inkább. És ő is.

Egyébként nem feltétlenül verésre gondolok, az nagyon ritkán megoldás, de mint lehetőséget, fenntartanám. Nálunk az utcai szarzabálásért meg macskakergetésért például meghajtás van, ott lelkileg törik össze a kutya, és amúgy ha választhatna, akkor ő inkább egy verést kérne, csak abból nem értené meg, hogy én mennyire szeretném, hogy nekem legyen igazam. A lelki ráhatások sokszor rosszabbak a kutyáknak, mint a fizikai fenyítés, bár nekünk kellemesebbnek tűnik, meg egyébként hatékonyabb is a legtöbb esetben.

De azért én is eltángáltam a pitet egyszer alaposan, amikor elmarta a másik kutyámat a táljától. Ne félj, megjegyezte, pedig nem fájt neki, a hátát csapdostam egy műanyag kislapáttal, és úgy kergettem körbe a lakáson, még nekem se fájt volna, az ő fájdalomtűrésével meg meg se érezte; az élményen volt a hangsúly, hogy leessen neki, hogy ezt SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT nem csinálhatja. Addig is tudta már, hogy nem kéne, de önmagában az, hogy szerintem nem kéne, nem volt neki elég visszatartó erő, amikor elkezdtem nekik húst adni.

A kajával kapcsolatos tiltások egyébként is a legnehezebben tanítható dolgok, általában elektromossal és egyéb áramos megoldásokkal tanítják, nem azért, mert így egyszerű vagy szeretnek kegyetlenkedni, hanem mert egy igazán kajás kutyára egyszerűen nem hat más, vagy nem eléggé. Jobb, ha megbarátkozol ezzel a gondolattal, mielőtt kicsinálja magát a kutya.

A földre parancsolás alatt meg nem tudom, mit értesz, annak sok értelmét nem látom, ha adsz neki egy végrehajtandó parancsot retorzióként. Illetve ha azt érted alatta, hogy a hátára fekteted, hát azt meg felejtsd el, az gyakorlatilag egy halálos fenyegetés (elharaphatom a torkodat, a beleidet kirághatom, uralkodom feletted - kb. ez az üzenete), szóval ha minden apróságért ezt kapja a kutya, akkor vagy hülyének fog nézni, vagy félni fog tőled, ha tényleg komolyan gondolod, esetleg mindkettő. De leginkább hülyének fog nézni, hogy mit kell így izgulni apróságok miatt.

Viszont a büntetéstől alapjáraton nem kell, hogy féljen tőled a kutya, ez csak akkor alakul ki, ha ha a kutya nem érti, miért bünteted, vagy olyan érzelmekkel bünteted, amik eltúlzottak (gyűlölettel, vagy ha rátolod az életed minden egyéb idegbaját is), vagy ha indokalatlanul nagy a büntetés a bűn súlyához képest. Amúgy ők egymást is folyamatosan korrigálják, vagy büntetik, ha nem ért a szép szóból a másik: odakapnak, leverik (nem vérrel, csak sok hörgéssel meg nyállal, szintén az élmény miatt), ez számukra teljesen természetes viselkedés. A kiabálás sem egy rossz dolog, jelzed a kutyának, hogy most mennyire vagy mérges valójában. Nem kell ezektől félni, csak okosan kell csinálni, úgy, hogy a kommunikáció része legyen, ne pedig agyatlan kegyetlenkedés.

Nem tudom mennyire segítség amit leírok, mert ugye egyik kutya, másik eb alapon a vérmérsékletük sem egyforma, pláne exkóbornál a kukázás jól bevésődőtt dolog, lehet, de hátha:

Akumi okosan, részletesen leírta a lényeget, vagyis még nagyon friss az ismeretség, pontosan ezért kell nagyon odafigyelni minden mozzanatra, mindent úgy csinálni, hogy jól bevésődjék a kutyába minden.

Mi otthon a saját nevelésű - pici korában került hozzánk -kutyánnak a következőket is "játszottuk",mindezt azzal egy időben, hogy az ételt csak a Tiéd felszólítás után ehette meg. Eldobált a férjem a konyhában pár kolbász darabkát, de előtte szólt a kutyának, hogy NEM!

Ezt először naponta, majd hetente 2-3 alkalommal játszottuk, utána is elvétve. MIkor valami a földre kerül, nem ugrik rá a kutya, sőt, ha az orra alá dugok kaját akkor sem kapja be, hanem csakis akkor ha azt mondom Tiéd.

Mindezt 2 hónaposan azok után, hogy a lányom leesett epilepszia gyógszerére úgy ráugrott, hogy alig bírtuk kioperálni a szájából.

Ha arra gondol az ember, hogy gyógyszert és uram bocsá' bármilyen, az életére veszélyes dolgot is föleszik a kutya, igencsak meglódul a fantáziája abban, hogy minél hamarabb rendeződjék a dolog!