Rettegek, hogy elveszítem! Mit csináljak?

Idézőjelben "megölném", mert vállaltam, hazahoztam és itt hal meg... Tehát így értettem, nekem ez olyan érzés lenne, mintha miattam halna meg.

Nincs kifejezett okom rá, hogy ettől tartsak, mégis iszonyúan nyomaszt és félek tőle.

Tudom hogy egyszer meghal, csak nem szeretném ha kölyökként halna meg. Illetve minden rokonom ilyen negatívan áll hozzá, és traktálják a fejemet.

Inkább segítsetek, hogy ne parázzak ezen. :S

Ha megérdemlem, hogy ne legyen kutyám csak még nyomorultabb a helyzet.

19 éves vagyok.

Tehát anyagilag képes lennék támogatni, és a világ összes kutyapszichológia könyvét, cikkét, blogját, weboldalát elolvastam és megtanultam, szóval tudom mi fán terem ez az egész, és TUDOM hogy következetes és figyelmes lennék.

Aki egyszer az életében foglalkozott kutyával, az soha többé nem fogja elfelejteni...

Viszont a balesetektől, a "láthatatlan" betegségektől vagy szimplán csak a balszerencsétől nagyon tartok.

Most tudom sokan azt mondanák, hogy ilyen érzékeny/labilis ember ne tartson kutyát, de higgyétek el, tudom, volt benne részem, ha már velem van egy kutya teljesen egy másik, határozottabb személyiségem lép előtérbe. Amikor a kutyával foglalkozom az egy másik szerepkör, mint amit máskor képviselek.