Hogy tanítsam meg a kutyám hogy parancsra egyen?

a nagy lepontozók is megoszthatnák a véleményüket: a kutyám jól nevelt kutya lett, semmi baja nem lett a módszeremtől.

És persze hogy nem fizikailag kell akadályozni!

1. voltam.

zsuzsabazsa!

tökéletesen tudom hogy nem a juti osztogatós gazdák közé tartozol. nem mellesleg mostanra kiderült hogy valójában te is ugyanúgy tanítod a kutyát. csak sajnos az első hozzászólásod azt sugalja hogy konkrétan tanítsa a kutyát, hogy magyarán ha meglátja a tálat akkor neki parancsra le kell ülnie -most csak írtam valamit- . lehet látni a különbséget -még itt is- azok között akik "gyakorlatoznak" a kutyával és azok között akik nem. jellemzően a gyakorlatos módszer esetében a domináns kutya ugyanúgy morog a kaja miatt. eszméletlen vékony határ húzódik a kettő között és pontosan ezért nagyon sokan nagyon könnyen félreértik és nem értik meg az egészben a lényeget.

természetesen mindenkinek a maga dolga hogyan tanítsa a kutyáját. de szerintem azt azért te is belátod hogy ha jövök a tállal a kutyám pedig izgatott leültetem, majd kiadom a parancsszót teljesen más mint amikor pl. mellette kutyulom a kaját nyugisan fekszik vagy ül -tök mindegy- a tiszteletlenség legcsekélyebb jelét sem mutatja (nem stiröli a kaját) és még akkor sem válik izgatottá ha én mondjuk az engedély megadása helyett elmegyek máshova, teszek veszek. hanem lehajtja a fejét nyugodtan, mintha a kaja nem is létezne és tiszteletteljesen megvárja hogy mikor döntök úgy hogy ehet. ha számára nem eléggé érthetően egyértelmen adtam meg az engedélyt akkor sem rongyol rá a kajára hanem rámnéz hogy valóban mehet e. sőt itt valójában nem is annyira a szó a lényeges hanem a nonverbális üzeneteket.

én pl. megnézném a gyakorlatos verzióban egy érdekességet:

leültetném a kutyát szokás szerint. mondjuk azt hogy az engedélye az "ehetsz" szó. én meg kivételesen kiadnám a "mehetsz" szót de egy kissé vállvetve. tuti hogy gondolkodás nélkül azonnal ráröppenne. és tudom, lehet azzal takarózni hogy a kutya számára a két szó természetesen totál ugyanaz. csakhogy ha a kutya teljes összhangban és tiszteletben van veled akkor nem fogja ezt megtenni hanem rádnéz, és "megvizsgálja" a testjeledet, a mimikádat hogy valóban engedélyezed e a kaja megközelítését.

Most etetem én is majd meg a kutyámat, de forró és várnia kell míg kihűl. Ő az előszobában én a konyhában de ide lát, és nem nyugtalan. Majd megkapja. Meghát most épp írok.

A szomszéd kertben van agy nagy testű keverék szuka.

Nem jár ki a gazdája etetni. Nem törődnek vele.

Ez egy képzetlen úgymond nyers kutya.

Én adok neki enni reggelente. Van három tálja az egyik a vizes a másik a tápos a harmadik a húsos. Én tettem be a rácson keresztül.

Ez a kutya három napon keresztül olyan mohó volt, hogy a fejére öntöttem a kaját. Na mondom ennek fele sem répa, legközelebb eltessékeltem a kutyát a tál mellől "mennyél hátrébb" szóval. Addig nem öntöttem be a kaját, míg hátrébb nem ment. Megszokta, hogy várni kell. Megszokta a szót amit mondtam neki. Semmiféle ráordítás és morgás nélkül megcsinálta, pedig kerítésen kívül voltam.

Érthetetlen számomra, hogy aki kutyát tart nem tudja elérni a kutyájánál azt,/elég sokan/ hogy türelmesen várakozzon.

Akár jutalom falatos akár nem