Mit gondoltok a Gulakuti mudi kennelről és színváltozatairól?

A túlféltés nem tudom hogy jött ide, én nem említettem, és nem is értek egyet vele. Az meg természetes kéne legyen, hogy a gazdáját nem harapja meg az anyakutya (az viszont szerintem nem baj ha idegeneket igen...)

Azért más annak felnevelni egy csomó picit, aki nem titkoltan abból él, hogy külföldre adja el jó pénzért a sok mudi kölyköt, mellette már dolgoznia sem kell, és még azon is röhög, hogy a sok, semmi extra kutya ott kint mindenféle díjakat nyer (nem kitalálom, ő maga dicsekedett vele), és más annak, akinek emellett van munkája, mint Robinak is (de tényleg van, hogy dajkakutya alá teszi őket, még más tenyésztőtőnél született piciket is, ha az anyának nincs elég teje például). Amúgy meg mint írtam, nekem már változott a felfogásom, már nem vagyok olyan "mindentmegmentős". Én is neveltem fel nyamvadt, gyenge kölyköt, ami nem kellett az anyjának, meg is lett az eredménye. Beteges volt, ideggyenge, és fiatalon el kellett altatni, mert csak szenvedett. Ilyen nagy alomszámnál meg tényleg vannak gyengébbek, de azért nagyjából 4-5 születik. És attól még, hogy nem dokumentálja művészi fotókkal a tevékenységét, csak mobilos képei vannak, rendszeresen kijár a kutyáival (a háza mögött már rét kezdődik), azok imádják és hallgatnak is rá. A más fajtájú (vadász)kutyák a fia ebei, aki vadászni, kotorékozni jár velük. Amúgy más, agyonsztárolt tenyésztőknek sokkal több kutyájuk van, mint Gulakutinak, csak nincsenek ott a honlapon. Robi sok kutyája kihelyezett (pl. juhászokhoz, családba), és csak egy-egy alom idejére hozza haza, nincs mind nála. Ő sem tökéletes, ahogy senki sem, de a meglévő állományáról jól gondoskodik, szereti őket, és minőségi kölyköket igyekszik létrehozni. Amúgy meg nem komoly az, hogy megvenné ennek-annak a kutyáját, engem is gyakran ezzel ugrat, ha új képet küldök neki a tőle származó kutyámról, de csak viccből.