Mit gondoltok a Gulakuti mudi kennelről és színváltozatairól?

Egészséges. A nem fekete kutyákkal annyi van, hogy ő velük előfordul gyenge szőrminőség, kopasz fül meg kopasz foltok máshol, de ez tulajdonképpen nem tekinthető betegségnek, mert a kutya így teljes életet tud élni. Meg ha jó plüssmacis kölyköt választasz (tehát nagy szőre van), akkor szerintem nem lesz a szőrével később sem probléma.

Csak halkan merem megkérdezni, hogy mi történt az előző kérdéssel? Ha csak az érdekel, hogy egészségesek-e a mudi különböző színváltozatai, akkor ne kérdezz rá konkrétan kennelekre.

Nekem Gulakuti mudim van. Nem tudom, mit értesz a színváltozatok színek alatt, de olyan még nem jött ki nála, ami ne lett volna a fajta ősi színe. A barnacifra, hamvasbarna színek például teljesen standard színű szülőpártól is elő tudnak jönni, más kennelekben is előfordulnak, elég, ha a szülők hordozzák az erre hajlamos színeket. Pl. egy hamvast és egy barnát hordozó szülőktől létrejöhet a hamvasbarna (izabella), ami pl. a dobermannál okozott problémát, de mudinál nem tapasztaltak ilyet. Sőt, hamvasbarna mudi dolgozik a rendőrségnél, ennyit az idegrendszerről. A barnacifrához szintén barnát és cifrát hordozó szülők kellenek. Az ordas (avas) és a mézeslábú (fekete-cser) nagyon régi színváltozatok, a pulinál és a puminál elfogadták, a mudinál nem. Pedig ezek a színek gyönyörű pigmenttel és szőrtípussal járnak együtt, lehet, hogy sokaknak nem olyan tetszetős, de egy kihalófélben lévő kutyafajtánál, ami munkakutya, nem számít, hogy mutat a kifutón. És szinte minden vonal hordozza, Fényes Dezső, a fajta első leírója említi is őket. Mellesleg nagyon sok rejtett mézeslábú van feketének törzskönyvezve, csak bizonyos időnként észrevehető a vörös elszíneződés a szemük körül és a lábukon... Utóbbi két szín jelenleg kizáró hiba, az elsőnek említettek törzskönyvezhetőek, remélhetőleg a standardba is beveszik őket. A fakónál, ami engedélyezett szín, sokkal több a "hiba", eleve lehet hamvasfakó, kék pigmenttel, ami tilos, vagy váltóorrú, ami szintén nem kívánatos. A hamvasok kopaszságra hajlamosak, főleg a fülükön, de néhány példány a mellkasán, lábain is. És ezek elfogadott színek.

Nekem sokkal inkább bajom van a border collie-színű, billegő fülű, túlméretes "mudikkal", amik természetesen fajtatiszták... Vagy a tőből lógó fülűekkel, németjuhász-fejű és fülű, aránytalan példányokkal, amiknek sima, egyenes lefutású szőre és egyenes farkuk, szintén németjucis fejük van... Mert sok ilyen van! Csak szét kell nézni...

Azokkal a színekkel, amik Robiknál vannak, semmi baj nincs, nem tiltottak (az egyetlen ordast kivéve), és máshol is előjönnek. Csak régebben sokan inkább agyonütötték ezeket a kiskutyákat, van, aki ma is...

Jól látod. Ez azért van, mert a mudisok két táborra osztottak: az egyik fél szerint a standardot kell követni, s a be nem foglalt színeket nem lenne szabad tenyészteni (ez nem azt jelenti, hogy kinyírni mindet, hanem pl cifrát barnával ne keresztezzünk), ill. sokak szerint többek között az említett maszkos fakó más fajták bekeresztezésével jött létre. Sokak szerint az összes plusz szín felelőtlen tenyésztés eredménye.

A másik tábor nézetei megegyeznek a 2. válaszolóéval.

Én mérnök vagyok, nekem berögződésem az, hogy borzasztó fontos, mi van a tervrajzon (ez esetben: standard). Ha nem követik a tervrajzot, összedől a ház... de akkor is, ha a tervek szarok. Engem ezért ez nagyon zavar, s nem is tudtam még eldönteni, hogy nekem mi az álláspontom. A szélsőségeket nem szeretem, ezért nem szimpatikus a Gulakuti kennel, mert ő ugye az egyik végletet képviseli.

A másik pedig, hogy azért csak hozzáértő emberek állították össze a standardot... S számomra az már nem tenyésztés, ha valaki nem arra törekszik, hogy standard szerinti kutyákat hozzon le. S ez a nézetem szemben áll azzal, hogy végülis, inkább legyenek szivárványszínű mudik, mint ideggyengék, betegesek... De azt meg nem tudom megítélni, hogy áll vézen szempontjából a mudi állománya.

Röviden összefoglalva: valami bűzlik Dániában... :D

Giniras, mikor megalkották a jelenleg elfogadott (de azóta már bővített, korrigált) standardot (Nem a Fényes Dezső-félét, hanem a Balássy-félét), annyira kevés kutya alapján állították össze, hogy eleinte nem létezett pl. a cifra se benne (1994-ben sikerült Szabó Zsuzsannának megtalálnia egyet) meg talán még p-r szín, mert egyszerűen nem találtak ilyen egyedeket, pedig régi fényképek tanúskodtak ilyen mudikról. Mikor aztán ezek a színek előkerültek (pl. kiszakadtak az almokból, vagy tanyán találtak ilyen egyedeket), bevették őket a standardba, mert régi képek, leírások tanúskodtak a meglétükről. A két kizárt színt csak azért nem, mert nem tartották szépnek akkor. De a szépség relatív. Konkrétan nekem se jönnek be, de mikor látok tökéletes anatómiájú, jó idegrendszerű egyedeket, akik csak a színűk miatt nem alakíthatják egy kihalófélben lévő fajta szűkös állományát, pedig jó vérvonalúak (még DP-szűrtet is tudok), akkor összeszorul a szívem.

Én sem vagyok a híve az ilyen-olyan módosításoknak, de én inkább venném be ezeket a színeket és venném komolyabban a tenyészszemlét, szűréseket, ösztönpróbát, ezzel javítható lenne a fajta. De mikor standard színű, de a fajtától borzasztó eltérő kutyákat látok alomterveknél, tenyészszemlén megfeleltet tenyésztésbe vonva, csak mert a kenneltulaj "régi motoros", hát... Én sem látnám szívesen a fajtában a tigriscsíkost és az írmintást, tricolort, de ezek nem is voltak jellemző színei a régi hajtókutyáknak, és pl. a foltos ront a többi színen (mert a mudi egyszínű, esetleg pici mellfolttal, kivéve a cifrát, ami merle).

Én inkább azt vallom, amit Gulakuti hangoztat, és nem csak, mert tőle származik a kutyám, hogy a jó kutyának nincs színe. Vannak olyan egyedek, mindegy, hogy szabályos vagy kizárt színűek, amiknek a külleme elárulja az idegen behatást, pl. a szép, fordított v alakú fülek helyett erősen német juhász jellegű lapátfülek, kerek szemek, nem a fajtára jellemző fej-, szőr-, test, erősen kifelé forduló mellső mancsok, tehénállás stb. Vagy a jószágot támadó és nem terelő, vagy éppen teljesen érdektelen kutya. Ebbe jobban belemenni nem akarok, de szerintem ezek sokkal súlyosabb hibák, mint a jelenleg nem elfogadott, de ősi és máig kihasadó színek tiltása. Nyilván nem olyan népszerűek, de hogy ezért halál járna nekik, vagy ne kaphassanak törzskönyvet, az szomorú. Nyilván egy kevésbé népszerű színű kutyát szigorúbban bírálnának a kiállításokon, tenyészszemlén, de ha tényleg a fajta kiváló egyede, akkor kár "veszni hagyni". Szerintem. Főleg, amíg ilyen aggasztó a fajta állományának állapota...

Az ilyen egyedeket amúgy is kedvelik a juhászok, oda lehetne adni őket olcsóbban (ahogy eddig is, aki nem ölte meg őket), és ha jó munkakutya lesz belőlük, akkor ezeket a jó tulajdonságaikat örökíthetnék. Ha meg csapnivalóak arra a munkára, akkor ivartalanítva még jó családi kedvencek lehetnének belőlük. Ahogy bármilyen színűből is, ha nem alkalmasak a fajta jobbá tételére, sőt...

Persze, ez csak magánvélemény :)

***

Idézek az 1936. március 24-én a tenyészállat-vásártelep IV. számú bírálati körében készült jegyzőkönyvből: "Szín: vagy jeletlen fekete, vagy ún. "cifra": világosabb vagy sötétebb szürke alapon szabálytalan fekete foltokkal és pettyekkel tarkított, márványozott. Minden más színben is előfordul, kivéve a fehér alapon éles elhatárolt nagy foltokkal tarkázottat és a háromszínűt..."

A színről így ír fajta szülőatyja 1937-ben: "minden szín megengedett. Legeredetibb és legérdekesebb az ún. "cifra" világosabb vagy sötétebb kékes-szürke alapon szabálytalan foltokkal és pettyekkel márványozott, együtt jár vele az ún. "csigaszem". Fehér jelzés megengedett (fehér és cifratarka mudi orra gyakran fehér pettyes). Ugyancsak szép és kedvelt a "csupa fekete" (jegytelen fényes, fekete). Előfordul a hamvas, fakó, veres (az orra is veres), barna (az orra is barna) stb."

Hetes, én a második-hatodik válaszoló vagyok, nem én pontoztalak le (én zöldet adtam mindenkinek, neked is), de nem értek mindenben egyet veled. Régen, tizenéves koromban még mindent megmentettem volna, ma már másképp látok dolgokat. Szerintem nem olyan nagy "bűn", ha kiszelektálja egy tenyésztő a gyenge, életre alkalmatlanabb kölyköket (amelyekről gyakran a szuka sem akar gondoskodni), mert ezek felnőve is többnyire reszketők, betegesek, csenevészek lesznek. A juhászok se hagytak általában háromnál több picit a hajtókutya alatt, ezért én nem tartom olyan tragédiának, hogy ha tíz-tizenkét kölyökből csak négyet-ötöt-hatot hagynak meg, pláne, hogy ilyen magas alomszámnál sokkal több a csenevész is. Nem egy komondorról, hanem egy tíz kiló körüli kis mudiról beszélünk, egy ekkora alom felnevelése teljesen kikészíti a szukát. Ha van dajkakutyája, akkor Robi a "felesleges", de ígéretes piciket aláteszi, de nem hagy meg olyat, ami nem elég erős, életrevaló (nem küzd az életben maradásért, nem találja az emlőt, vagy nem tud rendesen szívni stb). Akkor se, ha végül csak két-három kölyök marad a szuka alatt, mert a többi nem volt alkalmas az életre.

Szerintem ez így helyes (még ha belül sajnálom is a "selejtet"), mert csak így marad meg a mudi annak, amilyennek lennie kellene, ahogy a juhászoktól átvettük: egy szívós, ellenálló, mokány, eleven, okos, bátor kis kutyának. Ha az életre alkalmatlan kölyköket is felnevelnék a tenyésztők cumisüveggel, speciális tápszerrel, melegítőpárnával, talán több lenne a mudi egyedszáma, de ez a fajta rovására is menne egyúttal. Egy tenyésztőnek nem csak az érzelmeire kell hagyatkoznia, hanem a fajta érdekét kell néznie.

Amúgy meg jártam olyan "családias" muditenyésztőnél, aki az alom közelébe sem engedte a látogatókat, nehogy elkapjanak valamit a picik, ha már nagyobbak, akkor is csak fertőtlenítős kézmosás után simogathatóak a steril környezetben, majd szigorúan csak az oltások után ismerkedhetnek a külvilággal, udvarral. Ez rendben van egy érzékeny fajtánál (pl. pomerániai), de a mudinál kissé túlzásnak érzem... Robi a piciket már születésük után pár nappal odaadja a látogatóknak (eleve nyugodtan benyúlhat a szuka alá, nem harapja meg...), és foglalkozik, játszik is a picikkel. Lehet, hogy nem egy "modern" tenyésztő, túl "régimódi", mert nem félti agyon a kicsiket, de lelkiismeretes, őszinte, és én kedvelem.

De ez csak az én véleményem :)

Az életképtelen kölyköket el lehet altatni (mert remélhetőleg legalább azt teszi) vagy meghalnak maguktól. De az hogy sok kiskutya van, nem egyenlő azzal, hogy életképtelenek. Lehet, hogy születik 10 makkegészséges kiskutya. És ha mind az, akkor igenis kötelessége felnevelni őket, hisz ő döntött úgy, hogy megcsináltatja őket. Most nem tudom, hogy ő pontosan melyiket csinálja, de szerintem olyan gyakran (főleg ha úgy van ahogy te mondod hogy erős a fajta) nem születnek almok tele életképtelen kutyákkal, tehát hajlok rá, hogy azt gondoljam, megöli őket néha csak mert sokan vannak. Amúgy meg az almokat is lehet kis mértékben szabályozni. Pl azzal hogy hányszor fedezteted.

Meg persze könnyű így mondani, csak abba gondolj bele, hogy mi lenne ha véletlenül a te imádott kedvenced lenne selejt és halálra ítélt? Vagy esetleg neked kéne minden alkalommal kiválasztani és elintézni őket? Hány nagyszerű ember volt "selejtes"? Ki tudja még mi lehetne abból a kutyából ha már megszületett és életben tud maradni. Arra kéne inkább öszpontosítani, hogy az ilyen kutyák ivartalanítva legyenek, aztán élhetnek boldogan.

Meg szerintem normális, alapvető dolog, hogy egy gazdának szoros kapcsolata legyen a kutyáival. Na most ahány kutyája neki van, annyival ez képtelenség. Nem is tudom, hol van ilyenkor a parancsolat, hogy 'ne végy olyantól ebet, aki sok egyedet, fajtát tart és tenyészt'. Minden zöldfülű vásárló szájába rágják ezt, én is egyetértek vele. Meg az ilyenek, hogy meg akarja venni mások felnőtt kutyáját csak úgy mert tetszik neki és arra nem is gondol, hogy más számára ez elképzelhetetlen és fájó, mintha valaki a gyerekét akarná megvenni. Ez szerintem rideg dolog. A kutya családtag. Ettől nem veszít az értékéből vagy a munkaképességéből. Lehet, hogy régen más volt a szokás, de az idők változnak, és a szokásoknak is vele kell változni.

Ne érts félre, én nem itélem el, és csodálom a sok színt ami előfordul nála, lehetséges jelöltek között van a következő mudimra is ha biztos vagyok benne, hogy alkalmasak versenysportra és minden rendben a törzskönyvével, de attól még mint ember nem mindenben értek egyet vele. De hidd el, nincsenek miatta álmatlan éjszakáim és ha találkoznék vele, biztos barátságosan elbeszélgeténk, mert felőlem mindenki úgy él ahogy akar, csak gondoltam leírom a véleményem.