Ti feláldoznátok az életeteket a kutyátokért?

Ma már a tűzoltók is bemennek az égőházba a kutyáért macskáért, és egyéb állatért...

Szóval igen, feláldoznám, de kutyám is feláldozná értem.

El kell mesélnem ami a minap történt, és akkor mindenki megérti miért:

Tacskókeverék kutyám van, kicsi, de mégse öleb ahhoz nagy. Nagyon szereti az embereket, a kutyákat mindenkit... (szószórós értelembe mindenkit)

Sétáltunk ahogy szoktunk, bementünk a kisboltba (a környékünkön van egy gyermek intézet) besötétedett, és ahogy megyünk át az úton egyszer csak a sötétből előlepett egy fickó hirtelen, a kutyám abban a pillanatban elkapta a bokáját az meg káromkodott el elszaladt sántikálva!

A mindenkit szerető kutyám megakadályozta, hogy kiraboljanak, halált megvető bátorsággal szembe szált a rablóval! Ha ö nincs ott, én lehet, hogy holtan feküdnék ott, vagy egy jó nagy púppal a fejemen, telefon és pénztárca nélkül :)

Tehát feláldoznám-e a kutyámért az életemet???

Igen!

Még anno volt egy vizslánk. Sokat sétáltunk erdőszélen, és volt ott egy kis házikó, kerítés nélkül, egy láncra vert óriási kutyával. És egyszer ez a kutya elkapta a vizslámat, eltépte a láncát. Tudom, hogy ez tilos, de közéjük ugrottam ordítva, és letéptem a kuytát a vizslámról. Hála istennek a gazdája gyorsan kisietett, és megfogta az ebét. Pár karcolással megúszta a vizslám.

Az a durva, hogy nem is gondolkodtam...