Rex kutyaotthon alapítvány - karácsonyi "állatkölcsönzés"! Mi a véleményetek erről?

Itt egy példa arra, hogy valaki tényleg csak kikölcsönzi az állatot. Nem is írja, hogy esetleg megtartanák, hanem, hogy mettől meddig vennék ki. Ilyet biztosan nem engednék.

http://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__macskak__3751940-jo-o..

Hát igen, lehetséges hogy amiatt jöttek ki, mert a gazda már kereste a kutyát. Erre nem is gondoltam. Ráadásul fajtiszta, méregdrága kutya lehetett, gyönyörű és fenséges volt, gondolhatták, hogy a gazdi nagyon hálás lesz.

Nem tudom felbecsülni sem, mennyire minősül gazdagnak a Rex, ugyanis az én 5 kutyáim éves ellátási költsége lassan túllépi a fél millió Ft-ot állatorvosi számlákat is beleértve, szóval ahol 250-300 kutya van, ott 30-40 millió Ft nem sok, rajtuk kívül fizetni kell az alkalmazottakat és a mai adózási viszonyok közt ez sem lehet kis összeg. Valamint az a kocsi, ami kijött a kutyáért, egészen speciális kocsi volt - ha több is van nekik, az sem lehet egy olcsó mulatság.

Nem akartam leminősíteni a Noét, velük is beszéltem és ők is nagyon segítőkészek lettek volna, csak úgy alakult, hogy a REX pillanatokon belül reagált.

Én közelről ismertem egy olyan menhelyet, ami egészen a másik véglet volt: minden kutyát befogadott a vezetője és soha nem altatott. Eredmény: egy év alatt a 35 kutyából 80 lett, mert nem volt pénz ivartalanításra és sorra lefialtak a szukák a menhelyi kanoktól. Nem egy kutya élt akkora ketrecben, mint egy madárkalitka, mert nem volt több hely. A kennelekben, ami 3-4 kutyára volt tervezve, a végén 10-15 kutya is össze volt zsúfolva. Elszabadult a pokol. Szerencsére állatvédőknek sikerült felszámolni.

Amit ott tapasztaltam, az gyökeresen megváltoztatta a felfogásomat: már nem borzadok el, ha azt hallom egy menhelyről, hogy nagyon indokolt esetben altat. És nem botránkozom meg, ha azt meri mondani: nincs több hely. Mivel láttam a másik végletet, láttam olyan kutyát, aki 1,5 év madárkalitka fogság után megnyomorodott, félig béna lábakkal jött ki a ketrecéből. Úgy húzta maga után a lábát, mint egy fóka.

Azóta jártam egy másik közeli menhelyen, amit azelőtt megvetettem, mert a környék gyepmesteri feladatait is ellátja. Láttam, hogy a kiskutyák fölött infralámpa lóg. És eszembe jutottak azok a riadt szemű kis picikék arról a másik menhelyről, akik a nap 18-20 órájában teljesen emberi felügyelet nélkül voltak, és amikor meleg takarót vittem alájuk, 10 perc múlva dobhattam ki az egészet, mert csuromra összepisilték. Ezen az általam megvetett menhelyen pedig infralámpa lógott fölöttük. És be kellett látnom, hogy menhelyet csinálni nem lehet és nem szabad csak szívvel. Ész is kell hozzá és kell aki elég kemény megszabni a határokat.

Egyébként pedig az ellen sincs kifogásom, hogy a Rex leköti a pénzt.

Ha menhelyet csinálnék, nyilván csak úgy tudnám garantálni a kutyáim biztonságát, ha nem csak az adományokra alapoznék. A Rex reklámra fordított kiadásai is hatalmasak lehetnek, és nagyon jól teszik hogy erre is fordítanak pénzt, épp ezért van ennyi támogatójuk.

Ha van lekötött pénz, annak a kamataiból minden évben tudom biztosítani a kutyák ellátását. És akkor bátran mondhatom, hogy van ez az összeg, ennyit kamatozik minimum évente, tehát ennyi és ennyi kutyát biztosan el tudok látni akkor is, ha jövőre egy fillér adományt vagy 1%-ot sem kapok.

Sok menhely a jóisten kegyelmére meg az adományokra alapozza a kutyái életét, és azért nem vagyok benne biztos, hogy ez teljesen jó megoldás.

Én legalábbis kicsiben pont azt teszem, mint a Rex, van egy lekötésem a bankban, amit sokan fél év alatt elvernének, mert azt hinnék, hogy hú de nagy pénz. Én megpróbálom nem felélni, hanem csak a kamatait felvenni minden évben. És ezzel elérem azt, hogy ki tudom fizetni garantáltan a fűtésem felét, plusz jut még szép összeg az éves esetleges állatorvosi költségekre is.

Szóval ha a REX így gondolkozik, bölcsen teszi szerintem. Sokkal jobb, mintha felélné azt a lekötött összeget, aztán meg maradna az imádság, hogy vajon holnap mit adok enni annak az 500 kutyának, akit meg akartam menteni.

És a gyerekek felé való munkája pedig valóban rettentő fontos. Ha tanár lennék, osztályfőnöki órákon elvinném a gyerekeket menhelyekre és megmutatnám nekik: nézzétek, mi lesz azokkal a kiskutyákkal, akiket évente szül a kutyátok azért, mert a szüleitek nem ivartalanítják vagy más módon nem tesznek a szaporulat ellen. Nézzétek, milyen értékes az életetek, mert ha felnőttök, majd megmenthettek innen egy kutyát. Arra a szörnyű menhelyre vittem tinédzsereket, mert egyedül nem győztem volna a kutyasétáltatást, és azóta eltelt sok év és látom, hogy némelyik gyerekben mekkora nyomot hagyott örökre az a néhány év, amíg azoknak a kutyáknak az életét megpróbáltuk elviselhetőbbé tenni.