Mi a véleményetek a Sacaházi mudi kennelről?

Köszönöm az információkat. Valóban, még csak most ismerkedem ezekkel a dolgokkal. Nekem az a véleményem, hogyha a tenyésztő arra törekszik, hogy egészséges idegrendszerű, jó ösztönű, a fajtára jellemző testfelépítésű kutyákat hozzon le, akkor az a jó tenyésztő, a kutya színe pedig mindegy. Csak azért írtam ezt a színekről, mert félek attól, hogy a színesítési próbálkozások közben a kutya a fajta valódi értékeit elveszíti. De ha ezek valóban véletlenül előbukkanó színek, s az ilyen színű kutyák is csak megfelelő jellemmel és formával kapnak tenyészthetőt, akkor nekem semmi bajom sincs velük, sőt, a cifra minden árnyalatát szépnek tartom.

Persze nem jó ha csak a színesítés a cél, de az sem ha túl kevés színt használ a tenyésztő. Mert akkor beszűkül a kör ahonnan választhat tenyészkutyát.

19-es, lehet, hogy neked nem tetszik, de nekem például minden vágyam egy barnacifra, és egyre népszerűbb szín. Szerintem meg pont elkeserítő, hogy kiváló jellemű és anatómiájú egyedeket kell kizárni a tenyésztésből (mint pl. ordas és mézeslábú) csak a színük miatt, egy kihalófélben lévő munkakutya fajtánál. Más az, ha egészségügyi kockázatok miatt kizárandó egy színváltozat (izabella dobermann, fehér boxer és amstaff stb), de ezek a változatok nem hordoznak magukban betegségekre való hajlamot, erős pigmenttel, sötét szemekkel járnak, és a kezdetektől létező színek. A hamvas (kék) mudi például fülkopaszságra hajlamos, színéből adódóan sárga a szeme, ami érzékenyebb, többet könnyezik, gyulladásra valamivel fogékonyabb, mégis engedélyezett (amivel amúgy semmi bajom, sőt, van félkopasz fülű hamvasom, nekem így tetszik). Emellett például van olyan szülőpár (barna és cifra), amiktől külön-külön gyönyörű kölykök szoktak lenni, a szülők jó idegzetűek (az apa pl. lovakat terelt) egy közös alom már volt, az összes pici gyönyörű, kiállítási minőségű lett, tehát nagyon összepasszoló pár.