Minden kutyám az árnyékom?

Mit ne csinálj?

Például ne kényeztesd el!

3 kutya és jó pár könyv után sem sikerült ezt megjegyezni, úgy látom, úgyhogy legyél oly' kedves és ne leh.lyézd a válaszomat, hanem értékeld, hogy próbálunk segíteni.

Ez lenne a kulturált hozzáállás.

Mert igen, épp a legjobb irányba haladsz ahhoz, hogy a kutyád megvédjen egy erősebbel szemben is. (Nem mintha az nem lenne baj, ha ő tesz kárt egy gyengébben...)

Ez a titokban finomakat adok és én leszek a jófej anyuci felejtős.

Nem a jófej anyuci vagy, hanem a falka alárendelt tagja, aki felkínálja a zsákmányt a főnöknek, illetve megosztja vele az ételét.

Ezek után ne csodálkozz, ha állandóan a sarkadban van.

Lehet szeretgetni a kutyát, de az etetés például pont egy sarkalatos pont.

Az étel annyira központi szerepet kap egy kutya életében, hogy rengeteg minden ezen áll vagy bukik.

Az etetésen.

Én például minden etetésnél eljátszom, hogy beleeszek a kajájukba, de sokszor rendesen, lassan megvacsorázom előttük (senki nem kunyerál ám, a szoba másik felében vannak). Amikor végeztem, kiszórom a száraztápot, "beleeszem" és otthagyom nekik.

Ettől még nem vagyok kegyetlen, imádnak a kutyáim és én is őket, de nem majomszeretettel szeretem őket.

Ők jobban örülnek egy nagy túrának, mint egy fülvakargatásnak.

Persze, az is kell, de ez a "nálam mindig csurran.cseppen" hozzáállás nagyon sokat ront a helyzeten.

A falkám tisztel, bármit megtehetek velük, a szájukból veszem ki a csontot anélkül, hogy a legkisebb ellenállást is mutatnák, megbíznak bennem, ha azt mondom, hogy állj, akkor megállnak, ha tovább, tovább mennek. (biciklis séta póráz nélkül utcák között - létfontosságú, hogy akkor is hallgassanak rám, ha épp kitör egy kapu mögül egy roti.)

Aztán itt van a szaporítótól mentett KÁJ.

Szegénynek problémásak az ízületei, szerencsére nem nagy a baj, de időnként kontrollra visszük.

Most képzeld el, ha ez a jelenleg 60 kilós (növendék) dög nem hallgatna rám, odakapna, amikor hajlítgatom a fájós lábát, izomból kellene lefogni amikor a doktor csinál vele valamit, esetleg nem hallgatna rám és erővel kellene bevinni a rendelőbe!

Apám elkényezteti a kutyát.

Ha eszik, falatkákat ad neki, persze mind a négy kutya az arcába liheg vacsoraközben, alig tudja levakarni őket magáról, az állatorvoshoz csak velem megy be a kutya, ha apám csak lehasal mellé a földre megmorogja ha úgy tartja kedve,...

Én mondtam neki, mit hogy csináljon, túl vajszívű, túlságosan emberaggyal gondolkodik, nem tudja megcsinálni.

itt az eredménye.

Én is köszönöm a hangnemváltást, hidd el, semmi bántót nem akartam megfogalmazni, de így ismeretlenül nehéz kitalálni, mi van a háttérben, és kénytelenek vagyunk kicsit általánosítani.

Örülök, ha az etetési tippet kipróbálod!:)

Jó kutyázást!