Más is ennyire izgult mielőtt hazavitte a kutyusát?
2 hét múlva hozom haza az első kiskutyámat. Már rettenetesen izgulok! Sokszor meg az is eszembe jut, hogy mi van ha nem tudok megfelelően gondoskodni róla és egy neveletlen kutya lesz belőle, akivel nem bírok? Mert olvashatok bármennyi könyvet, az azért mégsem ugyanaz, mint mikor már élesben történnek a dolgok. Teljesen úgy érzem magam, mintha a gyerekemet várnám!:D Normális ez? Vagy csak én lihegem túl a dolgot?
Bennetek milyen érzések kavarogtak?
Teljesen normális.
Jó gazda leszel:)
Fú, megértem, hogy idegeskedsz mmeg már számolod a napokat, én is így voltam tavasszal.
Aztán mikor mentünk a kiskutyámért, hát az valami hihetetlen élmény volt.
Az első hét lesz nehéz. Legalábbis nekem az volt. Főleg az első nap. Aggódni fogsz, hogy vajon boldog-e veled.
Aggódni fogsz, hogy egészséges-e, nehogy bármi baja legyen. Aggódni fogsz, hogy megtudod-e tanítani majd...
Az első hétben kicsit kifogsz készűlni. Legyen melletted a családod, barátok.
Nálam legalábbis így volt. Aztán a második héten már napról napra egyre profibb gazdi leszel, úgy kezd tűnni, mintha már hónapok, aztán mintha már évek óta együtt élnétek.
Nagyjából az első hónap végén pedig már el se tudod képzelni, hogy neked ne legyen kutyusod, legalábbis ne legyen neked ő!
Szóval teljesen normális, amit érzel, én is így voltam elötte, utána meg már leírtam, hogy voltam.
Amit javasolok neked, hogy amíg nincs nálad a kiskutya, próbálj meg minnél több állatorvossal megismerkedni.
Hidd el, ezzel megkönnyíted majd az életedet.
Én kinéztem egy állatorvost magamnak, megnyugodtam, aztán amióta van kiskutyám, rájöttem, hogy micsoda nagy dolog, ha rátalálsz a nagybetűs állatorvosra! Szóval kezdj el időben keresgélni!
Bármi kérdésed van egyébként, írj nyugodtan!
Egyébként milyen fajtűjú kutyusod lesz?
Én is annyira izgultam, úgy vártam! :D
Nem lesz semmi gond, főleg, ha egy simulékonyabb fajta.
Teljesen normális :)
Az én kutyusom 5,5 hónapos, néha még mindig "stresszelek", hogy vajon jól csinálom, nem rontom el?
Húh köszönöm! Azt hittem már, hogy nem vagyok normális, hogy ennyire stresszelek!:D Ha eszembe jut olyan gyomoridegem lesz, hogy elkezd görcsölni a gyomrom.:S
Nagyon köszönöm a jó tanácsokat! A párom mellettem lesz, mivel együtt fogadjuk be a kutyust, de ő sokkal lazábban veszi a dolgot, mert ő szerintem csak játszani fog vele, úgyhogy az én vállamon lesz a "teher", hogy szocializáljam a kutyust.:S Furcsa lesz, hogy már nem csak ketten vagyunk!:)
ma 11:28-a válaszoló, ha nem bánod, akkor élnék a felajánlással és ha valamit nem tudnék, akkor hozzád fordulok majd privátban.:) Szerencsére a kutyus mostani gazdija is segítőkész és mondta, hogy nyugodtan írjak, ha nem tudok valamit, de azért minél több a segítség annál jobb.:)
Én is sok dolgot vettem már neki, de még mindig hiányzik néhány.
Ő egy kis havanese, már írtam ki egy kérdést, amiben megkértelek titeket, hogy örüljetek velem!:) Akkor nagyon örültem, hogy végre kiválasztottam, de azóta egyfolytában agyalok, reggeltől estig bújom a netet, olvasom itt a kérdéseket, kérdezgetek, könyvet olvasok...kicsit már kezdek is besokallni, mert túl sok az info.:S
Persze, ez teljesen normális! Aztán lesz majd egy "szülés utáni" depressziós időszakod is, mikor elkezdesz szembesülni azzal, hogy itt ez a kis izé, akiről 15 évig gondoskodnod, aki az életedben rengeteg döntésedre hatással lesz, akiért felelned kell. Valószínűleg lesz egy olyan szakasz is, mikor kicsit ellmúlik a kezdeti lelkesedésed, és kicsit kevesebbet de legalábbis kevésbé szívesen fogsz vele foglalkozni, akkor majd rossz gazdinak fogod gondolni magad.
Aztán néhány hónap alatt beáll, és már nem tudod elképzelni nélküle az életed. Ha nem boldogulsz a neveléssel, majd kérsz segítséget kutyasuliból, oviból.
Ja igen, még valami: rengeteg dolgot el fogsz rontani, amit utólag már nem tudsz kijavítani, de ez sem baj! Én mostmár úgy érzem, hogyha lesz újra kölyökkutyám, akkor pontosan tudom, hogy a mai tudásommal mit hogy fogok csinálni, és még így is el fogok rontani egy csomó mindend :)
Igen, rengeteg infó van, és sok tényleg nagyon hasznos, de nyugi, senki nem születik tökéletes gazdiként, az együtt töltött idő, a tapasztalat és szeretet fog igazán jó gazdivá tenni téged.
Én a 11:28-as válaszoló vagyok, tényleg írj nyugodtan.:)
Megint 11:28-as vagyok:
Igen, nagyon jól megnevezte azt a kezdeti szorongást, amit én is éreztem az első nap, a "szülés"utáni depressziót..
Borzasztó volt az első nap... húúú....
Amúgy ez ne ijesszen el, csak az eleje nehéz, most már én vagyok a világ legboldogabb gazdija!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!