A staffordshire terrier agresszív fajta?

Köszönöm! Sajnos én pl. alapból nem vagyok az a fajta, aki túl határozottan tudna fellépni és lépten-nyomon bizonyítani, hogy a rangsorban a kutya fölött áll. És nem is tudom elfogadni, hogy ez így legyen - ha nem bánok vele keményen, attól kelljen félnem, hogy bántani fog? A rokonaink sajnos kész tények elé állítottak minket azzal, hogy szó nélkül idehozták ezt a kutyát, mi magunktól békésebb, és TÉNYLEG emberbarát kutyust választottunk volna. És szeretnénk is választani, de akkor ezek szerint kant ne hozzunk mellé? ...

A másik dolog: nekik valószínűleg csak a tudat okoz örömet, hogy egy ilyen kutyát birtokolnak, a lelkesedésük hamar alábbhagy majd, ha a kutya engedetlen lesz (korábbi kutyájuknál is dettó így volt: először nagy terveket szövögettek kutyaiskoláról, meg kirándulásokról, stb., utána meg nem lett belőle semmi, mert lusták voltak hozzá), és gondolom, ekkor léphetnek fel gondok - ha érdemben nem foglalkoznak az állattal.

Igen, nem rajongok érte, és nem is rajtam múlott, hogy ide került. Azt se mondtam, hogy nekem való lenne, mert tudom, hogy nem. Nagyobb baj, hogy sztem rövid úton ki fog derülni, hogy a rokonainknak sem való...

Amúgy egy szintig természetes, hogy harapdál, meg is értem, és próbálok vele baráti kapcsolatot kialakítani, de számomra nagyon fura, hogy pl. mikor hazamentem, észre se vette, illetve: nem érdekelte, és amikor játszunk vele, és pl. gurítjuk felé a labdát, nem a játék köti le a figyelmét, hanem a kezünket figyeli, és azt próbálja meg elkapni. Ha meg fölállunk, akkor a lábunkat meg a cipőnket harapdálja. Senki ne mondja, hogy ez tipikus kiskutya tulajdonság, mert ez nem igaz. Inkább a fajtajegyek nyilvánulnak meg már ebben a korban is.

Ettől függetlenül továbbra is fogok vele játszani és tanítgatni őt, de biztos hosszú ideig lesz még bennem némi előítélet. :S

Kedves utolsó válaszadó!: sztem nem CSAK nevelés kérdése... Egy szintig igen, de hány olyan hír van, amikor egy kutya ok nélkül támad rá a saját gazdájára? És igen, németjuhászok is, de nem az a leggyakoribb. Persze, én egy szóval sem mondtam, hogy MINDEN staffordshire agresszív lenne - de mivel eleve harci kutya ez a fajta, sztem jogos, ha attól tartok, hogy akár pechesek is lehetünk és kifogtunk egy olyan staffordshire-t, aki ideggyenge és nehéz vele bánni. Egyéne válogatja, nyilván. Volt már régen olyan kutyánk (puli), aki egyszerűen buta volt sajnos, és nem igazán nem lehetett vele mit kezdeni, gyerekként kifejezetten féltem tőle. Sokat számít a nevelés, de nem mindent. Elég, ha körülnézünk az emberek között. Rengeteg bűnöző nő fel tisztességes családban, ahol a szülők nem tudják, miért lett olyan a gyerek, amilyen, hiszen ők jól nevelték.

Ugyanez igaz az állatvilágban is.