Milyen érzéssel tölt el, ha meghalt kutyáidról/állataidról nézel képet, vagy ha rájuk gondolsz?

A legrosszabb, mikor idő előtt veszíted el a kutyádat.

Fantám 9 éves volt, mikor méhgyulladása lett. Amikor az orvos borotválta le a szőrt róla, akkor vettük észre a csomót az egyik mellében. Ahelyett, hogy azonnal kivette volna azt is a műtétkor, csak egy biopsziát csinált és két hét múlva műtötte ki a daganatot is. Addigra a legyengült szervezetében elterjedt a rák és áttétes lett a tüdejére. 4 hónap múlva az vitte el. Utolsó estéjén bejött a szobába (amit már hónapok óta nem csinált) és ráfeküdt a lábamra. Tudtam, hogy búcsúzni jött. Reménykedtem, hogy megvárja a lányomat, míg hazaér a kollégiumból, hiszen ők olyanok voltak együtt, hogy még egymás gondolatát is ismerték. De nem érte el az esti vonatot, másnap mire hazaért, rohant a teraszra, de már csak a merev testét találta ott. Eltemettük a kertben. Másnap el kellett mennünk itthonról. Mikor hazajöttünk, szokás szerint mentem a teraszra üdvözölni a falkát. Ahol előző nap Fanta feküdt, most a 14 éves Tequila volt. Szépen csendben minden előjel nélkül ment a barátnője után. Mintha a szívemet tépték volna ki, napokig csak zokogott mindenki.

És most van 4 kutyám, akik 8-9 évesek. Nem is merek belegondolni, mi lesz ha ők is egyszerre mennek majd el.

Elnézést, ha először off leszek....Akiteki, nem tudtam, hogy te vagy a Sophie's Pearl kennel tulajdonosa, most véletlenül állt össze a kép. Évek óta elismeréssel adózom a munkásságod és a kutyák iránt érzett szereteted előtt! Egyszerűen imádom olvasgatni a kutyáid jellemzését a honlapodon :-) A feltételrendszert pedig, amiket alapján kutyát lehet tőletek vásárolni, szerintem minden tenyésztőnek át kéne vennie!!! Tavaly, vagy tavaly előtt volt itt egy kérdés, hogy melyik tenyésztő honlapja tetszik nekünk, én akkor is titeket mondtalak. Én ugyan nem vagyok tenyésztő és spánieles vagyok, de az biztos, hogy ha valaha husky-t szeretnék, akkor csakis hozzátok mennék!!! Gratulálok!

A kérdésre válaszolva pedig....az első spánielemet 7 évesen kellett elaltani, az egész család gyászolta egy évig, nekem pedig ma is, 12 évvel a halála után is elszorul a torkom, ha rá gondolok. Évekig nem volt utána kutyám, nem bírtam volna ránézni más kutyára.

Köszi, aranyos vagy, itt pirulok. :))

Imádom az összes kutymákomat és azokat is, akik nálam születtek. Ezért igyekszem vigyázni rájuk. Akkor is bőgök, ha egy kiskutyát elvisz a gazdi. Hülye bőgőmasina vagyok. Legszívesebben az összeset megtartanám.

Amikor Fanta betegsége kiderült, már másik orvoshoz jártunk. Azt mondta, hogy sok kutyát elaltatott már, de őt nem bírja. Inkább megpróbált mindent. Hónapokig ingyen kezelte. Sajnos ez sem segített.

Szia!

A Barátnőm szüleitől kaptunk (a Barátnőm és én) közösen egy 2 éves Labradort. Nagyon okos kutya volt és nagyon kötődött hozzánk, ahogy Mi is Hozzá! Mindenhová jött velünk:D Sétáláskor Ő volt az első, aki az ajtón kívül termett, szinte Ő vitt minket sétálni XD Lassan azért leszokott erről és megtanulta, hogy mi diktáljuk a tempót. Rengeteg vicces, kedves emlékem van a kutyusról...

2 évvel ezelőtt meghalt a Barátnőm, egy autóbalesetben és ez Tobyt is nagyon megviselte! Többé már nem volt olyan, mint azelőtt. Amíg Szabina élt, húzott minket, hogy menjünk már sétálni, az eset után azonban csak feküdt, alig akart lejönni sétálni, hogy a dolgát elvégezze. Enni sem igazán akart, sokszor az ajtó előtt ült és nyüszítve nézte... várta, hogy Szabina belépjen! Én meg sírtam, mert hiányzott a Barátnőm is és sajnáltam a szegény kutyát is, hogy mennyire megviselte a "másik gazdi" halála. Mindig érezte, hogy szomorú vagyok, olyankor jött oda és nyalta az arcomat, nézett rám a nagy barna szemeivel!

Aztán egy reggel nem ébredt fel többé... Valószínűleg elvitte a bánat:-(

Milyen érzéssel tölt el? Szomorú leszek. Most is elszorult a torkom, ahogy visszaemlékeztem.