Egy kutya inkább a szüleire vagy inkább a nagyszülőkre hasonlít?

Igen, van, ami befolyásolja, a génjei.

A kutya DNS-e ugyanúgy diploid, mint az emberé. Azaz, minden kromoszómából egyet kap az anyjától, meg egyet az apjától. Ezek egyike domináns lesz, azaz kifejti hatását az utód kinézetében, a másik pedig recesszív, azaz a kinézetben nem fog látszódni, de ott lesz, és az egyed ugyanúgy tovább tudja majd örökíteni, mint a dominánst.

Hogy az utód a szülőkhöz képest hogy néz ki, az attól függ, hogy a melyik szülő melyik génje lesz domináns, azaz, melyikük tulajdonsága fog látható módon visszaköszönni az utódban.

A nagyszülők esetében már, ugye, csak átlagolva mondhatjuk, hogy minden nagyszülő génjét egynegyed részben tartalmazza egy kutya. Mivel nincs rá garancia, hogy valamelyik szülő az ő szüleinek génjeit felerészben fogja átadni. Lehetséges (elvileg), hogy kizárólag az egyik szülője génjeit fogja továbbadni, a másik szülőjétől meg semmit. De azért átlagban azt lehet mondani, hogy felezve adja tovább. Azaz, minden nagyszülő génjei 1/4 részben vannak jelen egy kutyában. És ugyanígy, nagy átlagban a génjeik 1/4 részben lesznek dominánsak, vagyis a kinézetben megjelenők.

Azaz, az előzőek alapján, a kutyának kétszer akkora esélye van, hogy az egyik szülőjére hasonlítson, mint arra, hogy az egyik nagyszülőjére.

De ezek csak matematikai esélyek. Mivel lehet, hogy a szülőben pont recesszív, azaz a megjelenésre nem ható gének voltak azok, amiket továbbörökített, míg az ő szülőjében is dominánsak voltak, és a leszármazottban is dominánsak lettek, így az utód lehet nagyon hasonló, mint a nagyszülője. Annak ellenére, hogy erre kisebb volt az esély.