Hogyan szoktassam le a nagyszülőket a kutya nasiztatásáról?

Még gimnazista vagyok, otthon élek. Két éves a kutyánk. Én vagyok a gazdája, én sétáltatom, etetem és én foglalkozom vele a legtöbbet, mondhatni teljesen én neveltem olyanná amilyen, de engem tisztel a legjobban és mindig az én közelemben van. Én úgy vagyok vele, hogy az étel jutalom amit kap a napi kajája mellet. Mindig kérem, hogy valami trükköt, feladatot csináljon meg mielőtt elkapja a "nasit". Egyébként nagyon mozgékony, nem hízik könnyen, viszont IMÁD enni és nincs számára elég (egyáltalán nem sovány). Tehát szokott kapni finomságot a táp mellett (persze nekivalót) de megdolgozik érte. Anya már más helyzet, mivel egy háztartásban élünk ő is ad neki, már szinte együtt eszik a kutyával. De a baj a nagyszülőkkel van. Nekik is van kutyájuk, aki szinte moslékot eszik, fagyitól kezdve a maradékig. Tipikus falusiak, a kutya etetéséhez és neveléséhez alig értenek és ezt az enyémnél is folytatnák. Tudni kell róla, hogy ő egy yorki és nagyon érzékeny a gyomra, hány,megy a hasa, ha olyat kap. Akárhányszor ott vagyunk adnának neki mindent, minden étkezésnél, ha rájuk szólok nem adnak neki, mégsem értik meg. Ha nem látom őket, megcsinálják, már egy párszor rajta kaptam őket és elég nagy viták is kerekedtek már a kutya miatt. Egyszer hagytuk náluk több mint egy hétre, amikor nyaralni voltunk. Na akkor nagyon kiverték nálam a biztosítékot. Hozzá szokatták, hogy minden étkezés után egy kanál az övé volt mind egy hogy zsíros, cukros, fűszeres. Alig tudtuk róla leszokatni (a kutyát is). Rám nem hallgatnak mert pisis vagyok hozzájuk képest és mindig nekik van igazuk, az a jó amit ők csinálnak, anya se szól persze nekik. Jövő nyáron tervezünk menni külföldre ahova a kutyát nem vihetjük. Másnál nem hagynánk mert mamáék szívesen látják (sokszor úgy érzem jobban mint a saját unokáikat), és jobban ismerik mint egy idegen, de már félek mi lesz mert ismerem őket. Állandóan kunyerál, mamámra akárhányszor szépen néz felkiabál, hogy milyen édes és mennyire sajnálja (mert éhezik a kutya egyébként) papám meg nem ismer különbséget az ételek közt. Ugyan úgy adna neki sütit, kolbászt... de én nem tudok hatni rájuk sehogy. Úgy viselkednek vele mint egy pici babával hiszen benti kutya és jobban szeretik mint a sajátjukat, aki kinti, szívósabb de én őt is nagyon sajnálom mert szinte együtt nőttünk fel.