Elég nehéz ügy :S Mit tudok tenni?

Van egy 2 éves Bolognese kutyám.Apa erőltette ezt a fajtát,mert neki ez tetszett.Nem bántam meg,tényleg remek kutyus és imádom.DE! Nem engedik,hogy bent legyen a házban.Tudom,szobakutya..én is sajnálom(tesómmal együtt),de nem lehet rávenni őket,hogy bent legyen.Néha engedték(különleges alkalmakkor kértük őket,meg télen is),de nem napokra,hanem max.órákra :S

Még télen is kint kellett lennie !!! Tesómmal ketten beköltöztettük a garázsba (ott jó meleg van),de egész éjszaka ugatott.Másnap éjszaka is végig ugatott.Végül apának elege lett és kirakta a garázsból.Rendelt neki egy ilyen melegítő valamit a háza alá+raktunk be neku szalmát.Szerencsére eddig egyszer sem fázott meg és semmi baja nem lett.

Nem értik meg,hogy szobakutya és nem kintre való!Igyekszünk tesómmal ügyelni rá,hogy jó legyen neki kint és hogy sokat foglalkozzunk vele.

Nemrég felvetett apa egy kérdést,hogy:-Nem adjátok a nagyinak oda ?Úgyis kutyát szeretne !

Eléggé elgondolkoztam ezen.Szeretném,ha jó élete lenne,de nem bírom odaadni.Sírnom kell,ha csak rá gondolok.Éveken át könyörögtem egy kutyáért.Végre megkaptam,erre 2 év után adjam oda másnak ?

Apára is mérges vagyok,mert őt egyáltalán nem érdekli ez.Szó nélkül odaadná bárkinek,pedig állítása szerint szereti.Múltkor is próbáltunk vele beszélni,de csak ennyit mondott:-Hát neki ilyen sors jutott!

:S

Nagyon jól tudom,hogy ez nem jó így.Folyton gondolkozom rajta,hogy odaadjam-e a nagyinak.Ők panelban laknak és már nyugdíjasok.Tudom,hogy törődne vele és nagyon szereti őt.Nyáron is ő szokott rá vigyázni és mindig olyan jól elvannak.

Nagyon szeretem a kis vakarcsot,de sírnom kell miatta.Nem akarok megválni tőle,de neki úgy neki úgy lenne jobb.Ha csak rá gondolok elerednek a könnyeim,mert imádom.Ő a mindenem.

Nem tudom,hogy mit csináljak.Régebben volt egy nagyobb kutyánk is.Sajnos 15 éves korában elhunyt szegény.Szép kort élt meg,de hónapokig sírtam miatta.Még egy elveszett plüss után is napokig sírtam.

Nagyon szeretem a legjobb barátom.

Szeretném,ha segítenétek nekem.

Mamaék elég messze laknak és elég ritkán járunk hozzájuk.Így elég ritkán látnám őt is.Olyan nehéz megválni tőle,de jót akarok neki.

Szerintetek mit tegyek ?Ha odaadnám,akkor hogyan lehet feldolgozni a hiányát ? Nem tudunk minden héten elmenni mamékhoz,így nem látnám sűrűn :/

A segítséget nagyon köszönöm !