Milyen érzéssel tölt el, ha meghalt kutyáidról/állataidról nézel képet, vagy ha rájuk gondolsz?

mindig elszomorodom, volt 5-7 éves korom között egy cicám és én találtam amikor még csak 1 napos volt. a két testvére meghalt csak ő maradt meg, tejet adtunk neki biciklihez való gumiszelep volt a cumija:) aztán mindeféle játékomat emgette és bélcsavarodást kapott, láttam mikor elpusztult.. szörnyű emlék.

Elbőgöm magam. Mindig. Múltkor láttam az út mentén egy elütött kutyát és eszembe jutottak az öregjeim, akik a kert végében fekszenek. 40 km-en át bőgtem.

Rossz:( Volt egy cicánk akit mindenki imádott a családban. De valaki megmérgezte :'( Láttam ahogy szenved, szörnyű volt :(

Na,én már sírok :( Engem végtelen szomorúsággal szokott eltölteni,de mindig azzal vígasztalom magam,hogy amíg éltek szép életük volt,és hihetetlenül szerencsésnek tartom magam,hogy nekünk ilyen jólelkü kis angyalkáink voltak/vannak.

Nekem is van emlék videóm a kutyusomról,aki fél éve meghalt a mai napig nem tudom megnézni mert végig sírom,és nem tudok rá gondolni úgy hogy ne sírjak! :S

Én is minden alkalommal sírok,amikor csak eszembe jutnak...Most is. :'( Nagyon szerettem őket,az életem részei voltak.Sajnos 2500 km-re nyugszanak,szüleim kertjében,de nov.1-én a sírjukon ég egy-egy mécses.Minden évben,már 10 éve. :((

igen, ismerős .. én is nagyon szomorú leszek ahogy most is ... van egy kutyánk (mamámnál) ő sem érti hogy hova lett a barátja és ő is szomorú azóta :( néha vidám de ha kimondjuk előtte a másik kutyus nevét(Rexi) akkor elszomorodik ..:(

Most,hogy olvasom a kérdést, engem is elkapott a sírás. Nekünk is elment egy 15 éves foxika, nem kell mondanom mit éreztem, amikor kutyus jött velem szembe.Már egyszer annyira kész voltam, hogy egyik ismerősömhöz elmentem, nekik is foxijuk volt, kértem engedje meg, hogy magamhoz öleljem és folyton a mienk járt a fejembe. Nagy nehezen 6 hét után kaptam egy másik kis foxikát, akit szintén úgy imádunk, ő is a szemünk fénye, csak mikor őt megöleltem arra gondoltam, hogy most biztosan haragszik rám fentről mert "megcsaltam" a szeretetemmel.Nálunk szó szerint életmentő és lélekgyógyító szerepet tölt be a mi ki drága ,hófehér, drótszőrü foxikánk. Gyakran együtt nézegetjük az előzőt és gyertyát is szoktunk gyújtani neki. Eltemettük a kedvenc játékával és a bundájával, amin mindig aludt.Hát amikor ott hagytuk a sírt, azt hittem bele pusztulok én is és a családom is.