Kutyanevelésben kinek van igaza, neki vagy nekem?
Az én elveim: többnyire dicsérem a kutyát, de ha rosszat csinál szidom is rögtön, ha nagyon rendetlen (pl. hátulról belekap a lábamra, rögtön hátrafordulok, és ráütök az orrára). Kaját csak bizonyos időben kap, egyéb esetben ha dolgozik érte, az én kajámból se asztalnál, se más esetben nem kaphat.
Az ő elvei: "ne üsd a kutyát!", "adj már neki egy szemet, ha nem adsz neki adok én, akkor nem tudja, hogy a tied". Elhalmozza a szeretetével, de nem bünteti sose. Szerintem ezek az elvek jóindulatúak, de hosszú távon rossz vége lesz. Én nem ezek szerint fogom nevelni a kutyát. Rosszul gondolkodom?
a te nevelési módszered a jó.énis ezt csinálom. és imádjuk egymást
3.válaszoló: hogy hogy megérzi az alkoholt??és miért lényeges ez?
rosszul gondolkodsz és ő is...a kutya nem fog a fájdalomból tanulni,basszus..ha megütöd,nem tudja,miért kapta,csak azt veszi figyelembe h te ütötted meg...erőszakkal tilos kutyátnevelni,mert baromság...a kutyát csak megszokással és mozdulatokkal lehet nevelni és ilyen téren nagyon tanulékony...ha már belekap a lábadba,ott nagyon el van rontva valami...ajánlom figyelmedbe a póráz két végén című sorozatot..nagyon tanulságos és megtanít kutyátnevelni.
Itt nézheted:
itt meg letöltheted:
*****
* Automatikusan eltávolított tartalom.
Óh a póráz két végén a kedvenc sorozatom egyébként. 90%-ban elég ha csak nemet mondok neki. Az "ütés" meg inkább csak egy suhintás, fájdalmat nem okozok neki. Harapni azért harap, mert kölyök, és nagy benne a rágó reflex. Engedelmességi tréninget még túl hamar lenne neki oktatni, még nem tud hosszan figyelni. Még most játszunk vele, labdázunk, rongyot húzunk stb. Meg lassan megtanuljuk a gyere ide, meg az ül parancsot.
Pozitív megerősítéssel szeretnék én is oktatni, de a nagyon szélsőséges viselkedést már kicsi korban sem tűröm el tőle, felnőtt korban már késő siránkozni...
Mostanában sikerül mindenkinek agyontudományoskodni a nevelést. Régen nem voltak divatos amerikai sorozatok, mégis voltak jólnevelt kutyák.
Kevesebb okoskodás és több empátia kellene a neveléshez. A gyerekemet sem úgy neveltem, hogy minden alkalommal kinyitottam a pszichológia könyvet, hogy most mit kellene vele csinálni, ha rosszalkodik.
Ahogy orrbavágni sem kell, ha esetleg kunyerál, azért sem kell azonnal a szájába nyomni a kaját, mert kegyeskedett leülni. Egy kölyköt meg végképp nem ütök meg, csak megszüntetem a lehetőséget a rosszalkodásra. Pl. befogod a száját, ha a bokádba csíp. Attól, hogy ráütsz az orrára, nem fogja érteni, hogy ezt miért kapta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!