Miért mondja ezt nevelőapám? Szerintetek igaza van?

Én teljesen egyetértek veled, és nagyon becsüllek ezért, hogy a saját pénzedet áldoztad rá a menhelyi kutyákra! Több ilyen ember kéne...

Igen, valóban, a hajléktalanok nagyrésze részeg piás banda, bár akadnak kivételek, de az ritka. A kutya, aki életében nem tett semmi rosszat, maximum őt bántották, szerintem jobban megérdemli a kaját, mint a piások. Mert a kutyák csak ránk, emberekre vannak utalva, tőlünk függenek! És egyáltalán nem megy jól a menhelyi kutyáknak, csak végig kell menni a kenneleken, és bele kell nézni a szemükbe...

Igazán becsülni való dolog,hogy így támogatod a kutyusokat.

Azért a hontalan kérdés sem ilyen egyszerű. Viszont igazad van sokmindenben. Volt alkalmam már találkozni és beszélni pár "igényes hajléktalannal". Tulajdonképpen meg se mondanád ránézésre,hogy az. Nem bűzlik, nincs rajta 3 réteg kosz,rendes,tiszta ruhákban járkál,és próbál ilyen-olyan munkákat elvállalni. És ezek az emberek sem értették,hogy a nagyrész hogy tud úgy lezülleni. Hiszen ha van valami kis pénze bemegy egy turkálóba,és fillérekért még ő is tud magának ruhát vásárolni. Lehet erre persze bármit mondani,nekem ezt nem én találom ki magamnak.

Ezen kívül nemrég olvastam egy érdekességet. Van valami alapítvány,aki ezeknek az embereknek a rehabilitációjával foglalkozik. Kimossák őket a mocsokból,újra embert csinálnak belőlük,keresnek munkát,segítenek albérletet keresni nekik,eleinte elintézni a csekkbefizetést,stb. A végén viszont szomorúan olvastam,hogy mindezek ellenére sokan visszakerülnek az utcára rövid időn belül.

Innenstől kezdve nem más emberekkel van a probléma,egyszerűen ezek az emberek nem tudnak beilleszkedni a társadalomba. És ha már ilyen nagyszerű lehetőséggel nem élnek,akkor onnanstól nem lehet rajtuk jobban segíteni.

A kutyák viszont tényleg nem tehetnek róla,hogy hová is viszi a sorsuk.

Én is azt pártolom, hogy mindenki a tetszése szerint válassza ki azt a csoportot, ami iránt a legnagyobb együttérzést érzi. Felesleges apudnak rád erőltetnie a véleményét, mert úgy jó, ha minden rászorulónak megvannak a támogatói, akár állat, akár hontalan, akár beteg gyermek. Így tökéletes.

Nekem pont ez a két csoport a legnagyobb szívügyem, az állatvédelem és a hajléktalanság. Méghozzá mindkettő azért, mert szinte szellemként élnek köztünk, nem tekintjük őket egyenrangú lényekként, és szükségük van szószólókra. Mindkettő csoport esetében egyenesen meg kell győzni arról az embereket, hogy kíméletre, védelemre méltóak, több igazságra szorulnak, míg egy rákos gyerek szemébe nézni is elég ahhoz, hogy ezt ösztönösen érezzük.

Azonkívül volt egy hajléktalan, akit nagyon megszerettem, és megérdemelte volna a jobb életet (végül azt hiszem tüdőgyulladásban halt meg).

A hajléktalanoknál egyébként árnyaltabb a kép.

Leírom az egyik csapdáját a hajléktalanságnak, hogy érzékeltessem, nem olyan egyszerű probléma felemelkedni, és tartósan vissza/beilleszkedni a társadalomba.

Van egy olyan fogalom, hogy tanult tehetetlenség. Ez sokakat pszichológiailag dob vissza attól, hogy elhigyje, sikert érhet el. Én is megtapasztaltam, ördögi kör. A saját fejébe zárja az embert, és nagyon jó szakember kell ahhoz, hogy oldani tudja. Sokan nem hiszik el, hogy innentől van lehetőségük jobbítani az életükön.

A legtöbben akár már 10 éve is hajléktalanok, és a legtöbbjük nem állandóan az. Amikor talál egy munkát, akkor tudja fizetnia lakást, a költségeit, de aztán újra kikerülnek az utcára, az életük hullámhegyekből és hullámvölgyekből áll. Ennyi év keserű tapasztalata és a megélhetés mezsgyéjén lét tudata nagyon instabillá teszi őket. Ha valaki ilyen mélyre került valami okból, akkor szinte emberfeletti erő kitörölni a kudarcot, sziklaszilárd akaratot és állandó jó teljesítményt elérni.

A családkérdés sem olyan egyszerű. Aki ilyen helyzetbe került, annak a szociális kapcsolatokat, kötődést kialakító és éltető készségei romlanak, mivel nem csak a külvilág, de saját maguk is megbélyegzik önmagukat. Távolodnak az emberektől, miközben a rokonok is távolodnak tőlük, és ebből érzelmi szakadék lesz. Az ilyen pszichológiai seb pedig elég veszélyes, mert gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy saját erejéből kezdje ezt oldani.

A hozzátartozók gyakran maguk sincsenek a topon mind érzelmileg, mind szellemileg (alacsony iskolai végzettség, alkoholista a családban, anyagi gondok, stb.), tőlük ilyen szintű együttérzést és támogatást még elvárni se nagyon lehet sajnos.

Remélem egy kicsit oldani tudtam az ellenszenved, mert hidd el, hogy nem csak annyiból áll a problémjuk, hogy nincs pénz, hanem a pszichológiai teher is óriási rajtuk (sokáig el vannak szigetelve a társadalmi kapcsolatoktól, és az a szörnyű, hogy hiába vannak emberek között, vagy úgy tesznek, mintha nem is élnének, vagy úgy, mintha a wc deszkára ragadt mocskok lennének, ennek pusztító ereje van, elmondhatom neked :( ). Nem annyira igazságos egyértelműen azért hibáztatni őket, mert nem tudnak élni a lehetőséggel, hiszen addigra már súlyosan károsodott emberek, és komolyabb rehabilitációra lenne szükségük.

Ha te most kikerülsz az utcára, egyrészt már lenne hova fordulnod (szervezet, alapítvány), másrészt még csak rövid ideje lennél ott, harmadrészt nem hinném, hogy tényleg utcán kötnél ki, hanem max. jövedelem nélküli, eltartott ember lennél, amíg nem tudsz valamit kitalálni, a családod és barátaid jóvoltából.

Aki már nagyon régóta hajléktalan (nagyon sok ilyen van), annak korábban nem volt annyi segítsége, mint most, mostanra viszont olyan állapotba jutottak, hogy nem elég, amit ma kapnak :(

Egyébként ennek ellenére az én keretem is csak az állatokra futja, minden pénzem és energiám elmegy rájuk, kénytelen voltam rangsorolni, és sajnos a hontalanok veszítettek, hatalmas lelkifurdalás árán.

OFF

Még annyit, hogy apádnak igazán átadhatnád az üdvözletem és a gratulációm, mert iszonyat ritka az olyan ember, aki nem egyszerűen eltüntetné az útból a hajléktalanokat, hanem együtt érez velük :))

Végre egy ugyanolyan gondolkodású ember, mint amilyen én vagyok!

Csak így tovább! :)

Mindenben teljesen egyetértek veled! :)

A nevelő apád meg akkor adogassa a pénzét a csöveseknek!

abba belegondolhatnál viszont, hogy ha azok a kutyák szabadon élhetnének emberek nélkül akkor meg lenne mindenük...! Mi emberek szűkítettük le az életterüket, majd befogjuk őket, hogy kínozzuk a szűk kennelekbe zárva, vagy legyilkoljuk őket, ahelyett, h pl. ivartalanítanánk, immunizálnák a kóbor állatokat és ezután szabadon is élhetnének...nem lenne probléma

a hajléktalanoknak egy része pedig tényleg csak tőlünk várhat segítséget mert más nem gondoskodik róluk-az is elég nagy baromság, hogy dolgoznál napi 500 forintért-tudod az semmire nem elég, esetleg egy kutya ellátására naponta, nem lusták ezek az emberek csak nem részesülhetnek alapvető emberi jogaikból (élelem és lakhatási lehetőség) ami mindenkinek járhatna alanyi jogon akár munka nélkül is van is erre példa a világban...

persze támogasd a menhelyeket, ez is fontos-de ez a rendszer, a menhelyek munkája tulajdonképpen -egy-két kivételtől eltekintve- nem old meg semmit sem, és rengeteg problémás kutya kerül így hozzá nem értőkhöz

Igazad van, én is az állatokat (azon belül a kutyákat) támogatom.

És nem tudok örülni amikor mindenféle szervezet hívogat: Kérem segítsen... gyereknek, betegeknek, stb... hiszen a múltkor is segített. (Na, igen. Valóban, néha amikor van rá keret. DE NEM HETENTE többször...)

Néha a csöveseknek is adok (bár csak, ha öszinte) pl: Fázik és szeretne 1 pohár forralt bort inni akkor adok (de ha azzal jön, hogy éhes és 5 perccel előtte láttam sörözni akkor, nem.

Az állatoknak mindig öszinték és nincs más lehetőségük.

Az meg valóban butaság, hogy ivartalanítva szabadon engedni öket. (Macskáknál ez müködik, de kutyáknál nem.)