Elhunyt a gyerekkori, első kutyám. Hogy tudnám feldolgozni?

Nekem sok cicám pusztult el.

Vagy idegen általi mérgezés, vagy autóbalesetben... mégis túléltem.

Bár azért jó lenne újra látni azokat.

Nekem tavaly kellett elengednem a 17 éves cicámat. - Most csak ezt leírtam és már könnyes lett a szemem. - Óvoda végén kaptam, sajnos az egyetemi végzésemnél már nem lesz velem. 5 nap még semmi, valószínű te is úgy leszel vele, hogy évek múlva is néha el-elsírod magad, ha rágondolsz. Ez ilyen sajnos, az élet része. Szépen, lassan hozzá fogsz szokni, hogy már nincs veled. El kell fogadni, fel kell dolgozni, más megoldás nincs.

Az új állatot neked kell érezned, készen állsz-e arra a munkára, ami egy új kutya tanításával jár. Nekem nem lett új cicám, mert van 2 idősebb kutyánk, inkább kutyásak vagyunk, ő volt a macskám, nem szeretnék másikat.

Sajnálom.

Én 12 évesen kaptam egy angol cocker spániel fekete kant.

27 éves voltam,mikor elpusztult. 15 évet élt velem. Rendkívül zárkózott ember (nő) vagyok, ő volt az egyedüli és a legjobb barátom.

Mikor elaludt örökre egy családi bográcsozás után, nagyon fájt. El sem hittem...

Utána lassan múlt a fájdalom. És elkezdtem nézegetni a hirdetéseket.

A spani halála után 3 hónappal megvettem egy kis pici apró 8 hetes fekete szőrgombolyagot. Ő Csili,a mostani kutyám. Fekete mudi kan,ebben a hónapban lesz 14 éves.

Lassan ő is elmegy,és több kutyám jóideig nem lesz.

Sajnos ez ilyen. Örülni kell az együtt töltött időnek,de ha eljön a nap,muszáj elengedni.