Kié a felelősség? Mit tehet az ideiglenes befogadó, ha a gazda nem megy időre a megőrzésre és gondozásra átadott állatért?

Kutyabarát ismerősömmel történt az eset. Egy 16 éves, beteges, állandó gondozást igénylő kutyus befogadására kérték 3 napra. A 2. nap hívták telefonon, hogy nem tudnak menni érte, ráhúznának egy hetet, mert elutaztak... (A részletekre ne térjünk ki!) Ismerősöm nem tehetett mást, munkát, húsvéti programokat lemondva vigyázott a kiskutyára, de közben őrjöngött, hogy tehetetlen. Utcára nyilván nem dobhatta ki, mert ugye az egyrészt lelketlenség, másrészt - amennyire én tudom - állatkínzás lett volna a részéről. Okkal vetődik fel a kérdés, hogy ilyenkor mit tehet a jóindulatú befogadó? Elviheti más tulajdonát - hozzájárulás nélkül is - egy menhelyre? Megjegyzás: a megállapodást nem papírozták le, de véleményem szerint a történet ugyanaz lehet hivatalos, írásbeli szerződéssel, vagy baráti kérés esetén is. Nincs itt valami jogi nonszensz? (Az ügy végül megoldódott. A gazdik hazaérkezvén átvették a kutyust és elsimították a dolgokat. De ettől még az elvi kérdés adott: mit tehet a befogadó, ha a gazdi - akár van papír, akár nincs - nem megy időben a kedvencéért?)