Mi a menete annak ha be akarom adni a kutyát menhelyre?

10 hónapja befogadtunk egy utcai keverék kutyát, parvós volt. 1 millióba is belekerült, hogy felépüljön… Nem volt benne chip, bejelentettük a jegyzőnél is, de nem jelentkezett érte senki.

Utána sem kellett senkinek, mivel nem akartuk kitenni az utcára ismét, vagy menhelyre adni, ezért befogadtuk…

Megkapta minden oltását és minőségi tápot is kapott, de nem lehet összeszoktatni macskákkal, mivel agresszív.

És mi bent macskákat tartunk… Amíg dolgozunk, addig sem lehet felügyelet nélkül hagyni velük, ezért kint van, pedig a szőrzete rövid.

Sajnos nem tudjuk neki a megfelelő tartási körülményeket biztosítani, ugyanis nem átlagosak az igényei.

Naponta 2 alkalommal 2 órát sétál, tehát összesen napi 4 órát. Nem tudok olyanról aki kertesházba ennyit foglalkozik naponta a kutyájával. Több nem fér bele az időnkbe sehogyan sem, de így is szökik…

Anyagi kapacitásunk pedig EGYSZERŰEN NINCS olyan kerítés csináltatására ami visszatartja, többek között azért sem mert pont a kutyára kellett elég sok pénzt költeni, mint azt már fentebb írtam.

Egy átlagos kerítés nem tartja vissza és ismét csak milliós tételből lehetne olyat építtetni ami visszatartja…

Teljesen szocializálatlan, már akkor is az volt amikor találtuk.

Mi sem tudtunk ezen javítani.

Kutyákkal agresszív, néhány kivételt tapasztaltam eddig csak.

El kéne vinni kutyaiskolába, lehet hogy valami szakértő is kéne mellé, de sajnos nincs erre időnk és pénzünk.

Amikor megláttam az utcán betegen, nem az volt a cél, hogy feltétlenül megtartsuk, csak nem akartuk otthagyni meghalni és rajtunk maradt. Próbáltunk neki gazdit keresni, de nem sikerült, mivel azt nem lehet elhallgatni senki elől, hogy problémás, agresszióra hajlamos. Az nagy felelőtlenség lenne…

Időközben meg is szerettük, hát én etettem fecskendővel amikor nem volt hajlandó magától táplálkozni, éjszaka is taxit hívtam hozzá 100+ kilométert utaztunk hogy kórházba vigyük, amikor rosszabbul lett… De nem tudjuk biztosítani számára a megfelelő feltételeket… Nekem is fáj, de sajnos ezzel nem tudok mit csinálni, azon túl hogy belátom.

És végső soron nem rajtam múlik ez a döntés, hanem anyukámon, ugyanis az Ő házában élek.

Egyébként nem egyszerre költöttem rá ennyit, de az első hónapban amikor szinte mindennap kellett vinni orvoshoz, akkor biztos hogy legalább 1 millió elment rá.

Az első ellátása 180e forint felett volt, utána meg hetekig napi szinten 18-20e körül csak az infúzió,

kellett neki gyógyszer is, meg gyogytáp, probiotikum, miegymás…

Na meg be kellett jutni az orvoshoz, autó nélkül (nem, nem jött ki egy sem).

Először taxiztunk, aztán bérelt autóval vittük.

És nem vagyunk egyáltalán gazdagok, másra volt félretéve az a pénz, csak hát nem akartuk hogy szenvedjen… Mondom, nem vagyunk szívtelenek, de sajnos nem tudunk vele már mit kezdeni.

10 hónap kellett ahhoz, hogy erre a pontra jussunk.

Egyszer sem szabadna szöknie, egy szökés után is százezrekre büntethetnének, de többször is ki szökik és nem tudok vele mit csinálni, mert nincs sok szabadidőm.

Szinte minden szabad időmben vele foglalkozom…