Normális a bűntudat amikor először "leadom" a kutyát pár napra?

2 és fél hónapja van nálunk egy kistestű 2 éves kutyus.

Nagyon egymáshoz nőttünk, nagyon jó kutyus egy rossz szavunk sem lehet rá. Van egy kis szeparációs stressze amit egész jól oldunk.. de nem szeret nélkülünk lenni persze.

Októberben elutazunk 5 napra ezért mar nyaron elkezdtük keresni a lehetőséget hogy hol lehetne addig hagyni (családi segítség sajnos nincs, de ezzel számoltunk örökbefogadáskor hogy kell egy fix panzió ilyen alkalmakra.)

Találtunk is egy panziót, ma adtuk be próbanapra, holnap reggel megyünk érte, ha minden rendben ment akkor az utazásig még egy napra beadnánk, hogy lássuk másodjára "örömmel" megy e be vagy nem fél stb...

Szóval... normális ez az iszonyatos bűntudat? Az forog a fejemben hogy azt hiszi ott hagyjuk örökre :(

Ti hogy bírkóztatok meg ezzel?