Nagyon nehezen szakadok el a kutyámtól. Ez normális?

Teljesen normális. A kutya egy barát (erre már etológiai és humánetológiai vizsgálatok is vannak)

Annyit tudsz tenni, hogy amint egy kicsit rendeződött a helyzeted olyan albérletet ketesel, ahova viheted

Szegényke :(

Hát persze, hogy nehezen szakadsz el tőle, hiszen nem csak neked rossz így, de ő meg kifejezetten szar helyzetbe került, egész nap egyedül, te meg csak nagyon ritkán kerülsz elő.. biztosan nagyon megszenvedi ezt a helyzetet. Én tudom, hogy kutyával nehezebb lakást kivenni de nem lehetetlen, nálunk az szóba sem jött, hogy otthagyjuk őt valahol, csak mert nem jöhet velünk. Akkor a legszebb, legtökéletesebb lakásnak is beintettünk, ha kutya nem mehet, akkor mi sem megyünk, ennyi. Szóval talán lehet benned bűntudat is, amiért te lepasszoltad szegénykét a szüleidnek(?) :/

Ezért nem szerencsés gyerekkorban kutyát szerezni. Egy ebzet, ha jól van tartva, akár 20 évig is elél, az embernek pedig fiatal korában nagyokat változik az életvitele. Iskolaváltás, szerelmek, esetleg gyerekvállalás, ez mind a kutya rovására mehet, és megy is.

Tudom,hogy ezért lepontoztok, hisz az ember olyan, hogy mindig mindent azonnal akar, nem szívesen várja meg a felnőttkort. Tegyétek.