Csak nekem tűnik ez szinte állatkínzásnak, vagy normális? Ti hogy cselekednétek, ha a kutyátok már nagyon szenvedne?
Adott egy közeli rokonom/ismerősöm (mindegy), van egy kutyája. 3 kutyája volt, de már 2-t eloltatott, mert szenvedtek. Az első daganatos volt, és mikor első nap nem evett, hívták a dokit. Az még úgy nem tűnt nekem állatkínzásnak, mert nem számoltak be nagyon olyanról, hogy már jó rég óta ilyen meg olyan baja van, teljesen jó volt, annak ellenére, hogy tudták, már nem sok van hátra. Aztán a 2. kutya már vak volt, de szintén meg nem mondta volna róla az ember, hogy szenved. 3. kutya viszont már olyan daganatos volt, hogy már itt-meg ott kifakadt neki, vérzett már meg minden baja volt. Látszott, hogy elfáradt már, gyenge, miegymás. És már több, mint egy hónapja ilyen volt, mikor elaltatták. Szerintem már hamarabb el kellett volna altatni.
Aztán van egy másik ismerős, már lassan fél éve a kutyájuk egyre lassabb, látszik, hogy fájlalja a hátsóját. Már azt mondogatják, nem sok és leesik a lábáról. Az orvos most megmondta, max 6-8 hónapja van. Most mért kell addig szenvedtetni azt a szerencsétlent? Mondják, hogy már nagyon rosszul van a kutya.
Szóval az lenne a kérdésem, hogy először is erről mi a véleményetek, másodszor pedig, hogy voltatok e ilyen helyzetben, mit tennétek ti?
válasza:Én úgy látom, hogy te is szenvedsz ettől...
Tehát...
válasza: válasza: válasza:Ha nem életvidám egy kutya, tehát már el van szontyolodva-és nem csak rossz keve van aznap, hanem tartósan maga alatt van-, akkor nekem ez azt mondja, hogy szenved a kutya, vagy nem? Az embereknél is, mikor halálos betegségük van, megmondja az orvos, hogy van még 6-8 hónapja, de az alatt szenved, mint állat. Annak is, mi értelme van? A baj az, hogy embereknek nem lehet segíteni így szinte sehol, mint az állatoknak. Ezeknél az állatoknál pedig addig akarják húzni az elaltatást, amíg már amúgy is, lehet még aznap meghalt volna magától, tehát az utolsó pillanatokig húzzák.
Hát nem tudom, nincs kutyám.
válasza: válasza: válasza:Nem tudom, te voltál-e már ilyen helyzetben. Mert iszonyú nehéz megtalálni azt a pontot, amikor elmondhatod, hogy megtetted, amit lehet, már tényleg vannak fájdalmai, és tudod, hogy tényleg nincs más megoldás, meg kell tenni - de mégsem húzod el túlságosan a dolgot. Nekünk kétszer kellett elaltattatnunk állatot.
A kutyánk (aki pár hónapos korában megvakult, de több, mint 10 évig teljesen jól elvolt vele) lába egyre jobban sebesedett, de nem tűnt úgy, hogy fájna neki, egy évig naponta kötöztük. Amíg fel tudott állni, addig életben hagytuk (ha felállt, akkor már a jövés-menéssel nem volt gondja)
A macskánk (fiatalon) olyan betegséget kapott el, amiről azt tartják, hogy nem gyógyítható, bár rebesgetik, hogy Japánban már érnek el bizonyos eredményeket, ha korán észreveszik a bajt - sajnos az állatorvos (akit egyfajta "sztárként" tartanak számon a városban) a saját öntömjénezésével volt elfoglalva, és egy hónapba telt neki, amíg rájött, mi a baj. Akkor rögtön el akarta altatni, mi elvittük egy másik rendelőbe, és rendeltünk különleges gyógyszert, hátha benne leszünk a szerencsés kisebbségben. Pár hét alatt kiderült, hogy nem leszünk benne.
Még a halamat sem volt szívem elpusztítani, amikor láttam, hogy lent van az akvárium alján. Vemhes volt, gondoltam, ha megszül, megkönnyebbül, de valamiért nem tudott megszülni és 2 nap alatt elpusztult - de volt olyan halam, amin láttam, hogy nem tudok vele mit kezdeni, magától nem lesz jobban, azokat nem hagytam kínlódni.
válasza:Voltam ilyen szituban. Németjuhim 4 éves korára megvakult, de vígan el volt vele. 8 évesen epilepsziás lett a rák miatt. A rák az idegpályát támadta meg. Kb. egy évig húzta ki gyógyszerekkel. Betegségei ellenére szeretett élni! Igaz lomhább lett mint minden öreg kutya, de meg voltak az életfunkciói. Evett ivott, játszott! Utolsó napján egy hatalmas fadarabbal játszott, kerilányomat meg is karcolta vele. Délután lefeküdt a pokrócára, és örök álomba merült....
Igen nekem is mondta a doki, hogy ha azt látjuk hogy fájdalmai vannak, kedvetlen, nincs étvágya stb. akkor el kell tőle köszönni. De ilyesmit nem mutatott, és nyertünk majdnem egy évet. Minden nap ajándék volt számomra, és soha nem bánom meg hogy hallgattam a dokira, és nem altattuk el korábban!
válasza:Agyon ne csapjatok de erről az jutott eszembe, hogy jó esetben milyen "szerencsés" dolog, hogy egy ember dönthet arról, hogy az által szeretett állatot nem hagyja szenvedni.
A humán oldal ezzel szemben erősen el van maradva.....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!