Hol tudom elhelyezni a kutyámat három hónapra?

Eloszor is beszeld meg az orvosoddal! Ha arra volt tanacsa, hogy mit tegyel magaddal ... arra is lesz otlete, hogy a kutyaval mit kezdjel erre az idore.

En a kut fejembol arra gondolnek, hogy magammal vinnem a 'dilihazba', vagy megkernek egy megbizhato rokonomat/baratomat, hogy segitsen ezt az idot megoldani.

Te nagyon buta vagy :D szerinted van olyan hogy egy pszichiátriára kutyát visznek? Hol lenne a helye? Mit csinálnának az allergiásokkal, vagy akik félnek tőlük? Vagy szerinted elzárják vhova? Akkor ki gondoskodik róla?

Téged kéne elküldeni egyre, és rájönnél hogy még egy szaros kisollót sem vihetsz, és valszeg még híradót sem nézhetsz, mert lehet valaki dührohamot kap.

Szerintem az lenne dícséretes felelösségvállalá, ha lemondana róla.

Nem ràngatná 3 hónapog ide vagy oda. Az sem biztos, hogy sikeres a kezelés. Akkor megint ràncigatva lesz. Èvelig elhúzódhat ilyesmi. Mellesleg, ha elmegyógyintézetbe kell mennie, az már nagyon súlyos állapot. Nem gondolom, hogy mentálisan ennyire beteg embernek való egy kutya. Még egy lelkileg ép embernek is kihívás sokszor a meló, kutya, háztartás, család, magánélet együttes menedzselése.

Elöször gyógyuljon meg, és utána gondolkodhat egy kutyán. A jelenlegibek az lenne a legjobb, ha egy biztos, örök életére szóló családot keresne neki.

Te nem voltál még hasonló helyzetben #16.

Én is voltam bent, gyógyszereken voltam sokáig, a pszichiáter javasolta hogy legyen kutyám, mindig akartam, de így bele mertem vágni, örökbe fogadtam egy tündérkét, aki senkinek nem kellett addigi életében. Okos, gyönyörű, velem nagyon kedves. Büszke vagyok rá.

Nagyon sokat segített, nem is tudom mi lenne velem nélküle. Jót tesz az embernek ha gondoskodhat valakiről.

De voltam olyan helyzetben utolsó, ahol fel kellett mèrnem, hogy képes vagyok-e gondolkodni egy élölényröl. Bármennyire fájt is, a nehezebb utat választottam, amely a felelösségteljesebb is egyben, kerestem neki egy megfelelö gazdát, akivel boldogan él a mai napig. Èn, abban a helyzetben nem tudtam volna ezt megadni neki, ezt be kell látni, el kell fogadni és a kutya érdekét nèzni. Nem önzö módon azt, hogy jaj ha majd egyszer szabadulok, akkor de jó lesz nekem valakiröl gondoskodni. Ez önzö hozzáállás. Azalatt a 3 vagy C hónap alatt, vagy ha visszaeesés van, akkor nem kellene rola gondoskodni? Nem gondolod, hogy törés neki, hogy a gazdája újra és újra “elhagyja”? Mert neki ez olyan. Nem tudod neki megmagyaràzni. Azt hiszi, elhagyják, bele tudnak törni lelkileg.

Még egy dolog eszembe jutott, ha már mindenképp önzösködni akar a kèrdezö: honnan van a kutya? Tenyèsztö biztos vigyázna rá addig, az én szerzödésemben pl ez benne is van, hogyha kórházba kerülök, akkor addig vigyáz rá (mèg mielött, ismeri, szereti, szívesen bízom rá, ràadàsul az anyukájàval és a rokonaival lehetne :) . Vagy ha menhelyes, akkor én elsösorban azzal a menhellyel venném fel a kapcsolatot, ahonnan hoztam. Hàtha segítenek (szerzödésben nincs ilyesmiröl szó?).

Arról a kutyáról szerintem mondj le inkább. Ha ilyen súlyos okok miatt akarnak befektetni, akkor normális életed már nem igen lesz, mert teletömnek tudatmódosító gyógyszerekkel... Tudom miről beszélek, mert munkám révén ismerek ilyen betegeket.

Vagy pedig kapd össze magad és felejtsd el ezt a hülyeséget, nyiss a világ felé egy kicsit. Azt írod szereted a kutyáidat, mégis öngyilkosságon gondolkozol és depressziós vagy. Miért? Ez nem fog segíteni a kutyáidon.