Egy idősebb kutyával lehet elnézőbb az ember, ha nem megfelelően viselkedik?

Van egy keverék kutyám, 17 éves, idén nyáron lesz 18.

Kölyökkora óta rendkívül intelligens, sok kutyám volt már, de ő a viselkedését illetően mindig is az az "álom" kutya volt.

Nulla agresszió, mindent és mindenkit elfogad, kompatibilis bármilyen állattal,gyerekkel,idős emberrel, minden tevékenységben szívesen részt vesz, mondhatni "mindenre jó".

Erre bónusz, hogy okos is, és csak az emberen múlik, hogy mit akar belőle kihozni, pl nekem nem volt rá igényem, de biztosan rövid idő alatt megtanult volna sört behozni a hűtőből, vagy bármi ilyesmit.

Tavaly kissé zavartan viselkedett, majd "lebénult" a hátsó fele.

Elvittük azonnal az állatorvoshoz, ott már szerencsére jobban lett még mielőtt bármilyen kezelést kapott volna.A doki sem tudta mi lehetett, azt mondta, hogy talán agyvérzése volt.

Azóta szerencsére nem történt vele hasonló sem, és teljesen rendbejött.

Természetesen megijedtünk, és én azóta sokkal elnézőbb vagyok vele, nem szoktam leszidni olyan dolgokért amikért korábban igen.

Bevallom, mostanra kicsit elszemtelenedett, pl. evés közben bökdös, hogy neki is adjak, meg néha kukát borogat, és guberál meg hasonló kisebb rosszaságokat csinál.

Ilyenkor azért rászólok, és szégyelli is magát, szóval ő teljesen tisztában van vele, hogy olyat csinál amit nem szabad, csak nincs következménye.

Nem akarok rá haragudni, nem akarom leszidni, sajnos már nem sok van neki hátra, még akkor sem ha pozitív vagyok és években számolok.

Egyedül a hallása romlott meg, illetve a fogai nagy része tönkrement, de örömmel jön sétálni, bandázik a többi kutyával, boldog és kora ellenére nagyon aktív, még ha jóval lassabb is mint régen volt.

Ez az agyvérzés olyan hirtelen jött, és emiatt bennem van az, hogy ő majd egyik percről a másikra fog itt hagyni, nem pedig egy fokozatos, lassú leépülése lesz, így nem lesz időm felkészülni az elvesztésére. (hiába tudom, hogy a kora miatt ez biztosan megfog történni, de amíg él és jól van, addig nem szeretnék azzal foglalkozni, hogy mi lesz nélküle)

Nem azért írom ki a kérdést, mert a válaszok alapján majd változtatok azon, hogy leszidom e vagy sem.

Amiket ő megcsinál azt egyetlen (fiatalabb) kutyámnak sem engedem, nem bökdöshet ha eszek, nem is szuggerálhat közvetlen közelről, ha kiborítaná a kukát bármelyikük iszonyat pipa lennék, de az öregnek "már lehet".

Arra lennék kíváncsi, hogy van még olyan aki hasonlóan megenyhült már az öreg kutyájával kapcsolatban, vagy ilyenkor sem szabadna?