Találtam egy törpenyuszit. Senki nem jelentkezik érte. Bent tartom, de hogy legyen szobatistzta? Minden hova piszkol.

És ha neked ekkora bajod van vele, ráadásul nem akarsz neki társat (tehát nem nagyon érdekel, hogy a háziállatot igényeinek megfelelő körülmények között tartsd, nehogy élvezze is szegény az életét), akkor miért zavar, ha megenné az, aki elviszi?

Tudom, ez ideológiai kérdés a nyulak kapcsán, de nem látom a különbséget aközött, hogy elfogyasztják és aközött, hogy biztosan nem élvezi az életét. Ha van annyi empátia, hogy ne együk meg szegény nyuszit, legyen annyi is, hogy teszünk a jólétéért.

Tudom, szívtelennek tűnök, pedig arról van szó, hogy az állatot mennyire tekinti az ember érző lénynek. A rákos kutyát is meg lehet műttetni százezerért, de nem feltétlenül az a humánus megoldás, hogy megműtjük, csak mert szeretjük, ha a kutya 14 éves és jó eséllyel utána is csak szenvedést okoz neki a betegség (kiragadott példa a szomszéd közelmúltjából, csak szemléltetésképp).

Summa summarum, legyen társa.