Nagyon sajnalom a kutyam. Mit tehetnek erte?

Egy 2 eves bichon havanesem van, egy edes, jatekos, energikus kutya, aki imadja az embereket. Azonban mostanaban nagyon maganyosnak, szomorunak latom. Az utobbi idoben a parkapcsolatom miatt, nem tartozkodok sokat a csaladi haznal es ezt o is megerezte szerintem. A szuleim dolgoznak, a nagymamam hiaba van otthon, de nem foglalkozik vele. Amikor neha napjan haza megyek, viszem setalni, jatszok vele, orakig simogatom, babusgatom, de aztan megint tobb napig ugye semmi. Utoljara szerdan lattam es amikor menni keszulodtem , fel sem ult/allt nekem, csak fekudt a hideg kovon es csak nezett. Sok ra a panasz is, mert ruhat, papucsot rag szet, felfekszik az etkezo asztalra...gondolom igy probalja magara vonni a figyelmet. Megszakad erte a szivem, de az alberletbe tilos allatot hozni, ki is paterolnak a baratomat. A csaladra meg nem igazan tudok hatni. Szerencsere van meg egy kutyank, aki csak kinti, vele azert elvan, de nyilvan engem nem tud potolni.

Sajnalom ot nagyon, de nem tudom mit csinaljak...:(. Rossz gazdinak erzem magam.