Nagyon sajnalom a kutyam. Mit tehetnek erte?
Egy 2 eves bichon havanesem van, egy edes, jatekos, energikus kutya, aki imadja az embereket. Azonban mostanaban nagyon maganyosnak, szomorunak latom. Az utobbi idoben a parkapcsolatom miatt, nem tartozkodok sokat a csaladi haznal es ezt o is megerezte szerintem. A szuleim dolgoznak, a nagymamam hiaba van otthon, de nem foglalkozik vele. Amikor neha napjan haza megyek, viszem setalni, jatszok vele, orakig simogatom, babusgatom, de aztan megint tobb napig ugye semmi. Utoljara szerdan lattam es amikor menni keszulodtem , fel sem ult/allt nekem, csak fekudt a hideg kovon es csak nezett. Sok ra a panasz is, mert ruhat, papucsot rag szet, felfekszik az etkezo asztalra...gondolom igy probalja magara vonni a figyelmet. Megszakad erte a szivem, de az alberletbe tilos allatot hozni, ki is paterolnak a baratomat. A csaladra meg nem igazan tudok hatni. Szerencsere van meg egy kutyank, aki csak kinti, vele azert elvan, de nyilvan engem nem tud potolni.
Sajnalom ot nagyon, de nem tudom mit csinaljak...:(. Rossz gazdinak erzem magam.
válasza:
válasza:Barátod nem tud olyan albérletet keresni, ahol beengedik a kutyust? Ráadásul nem is olyan nagy kutya, ami sok vizet zavarna.
Nekem a nővérem lakik egy nagytestű kutyával albérletben, de szinte mindig talál olyan albérletet, ahol befogadják kutyával.
válasza:Nem engedheti/engedhetjuk meg az albi valtast, nem vagyunk olyan anyagi helyzetben. Budapesten meg foleg nehez olyan lakast talalni, ami meg normalis arban van es emellett allatot lehet tartani.
Nem pont igy terveztem az eletem, sok minden kozre jatszik ami miatt erre kenyszerultem, de ez nem tartozik a kerdeshez. Szeretem ot nagyon , minden ejjel gondolok ra, olyan mintha a gyerekem lenne, amitol nem tud az ember csak ugy megvalni. Nagyon is fajna, ha masnak kene ot odaadnom(mar ha egyaltalan vkinek kene, mikozben az allat menhelyek mar igyis telitve vannak). Ugy erzem meg van kotve a kez, de talan a haza jatas tunik a legjobb opcionak.
válasza:"...de ez nem tartozik a kerdeshez" - dehogynem. Épp ez a kérdés lényege. Amikor elhatároztad, hogy neked kutya kell, akkor elkötleezted magad min. 10 évre. Egyet tehetsz, hogy naponta hazajársz és rendesen foglalkozol vele.
"mintha a gyerekem lenne" - gondolom, a gyereked sem hagynád a szüleid nyakán, boldoguljanak egymással, ahogy tudnak - bár néhányan megteszik azt is:(
"Nagyon is fajna, ha masnak kene ot odaadnom" - ha nem akarsz (szándékosan nem azt írom, hogy nem tudsz, mert ez döntés kérdése) a továbbiakban rendesen foglalkozni vele, akkor ez önző gondolat.
válasza: válasza:Nem akarod másnak adni, mert az NEKED rossz lenne. Most NEKI rossz, hogy nem foglalkozol vele. Nem gondolod, hogy önző vagy?
Elhiszem, hogy kutyavásárláskor nem igy tervezted, de a kutyád most szenved miattad. Lenne szived nézni, hogy még 10 évig szenved?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!