Hogy lenne könnyebb neki, ha kiköltözne vagy ha elajándékoznám és bent lakhatna?

Mindenki alapjáraton egészséges kisbabát vár. Elég nehéz azt látni, hogy a gyerek mégse az, és elég nehéz alkalmazkodni az új körülményekhez. Lehetett volna rosszabb is a helyzet, pl. volt egy rokonom (anyu egyik nagynénje, nagyanyám húga), aki lyukas szívvel született. Mindenképpen fel kell térképezni, hogy pontosan mi okozza a gyerkőcnél az allergiás reakciót, és ezt másképp nem lehet, csak kísérletezésekkel, amikről már írtam (nem elég egy alap allergiateszt, nekem se volt elég), és amikor már a szülő nagyjából sejti, mi az okozó, akkor fel kell keresni egy alapos allergiaklinikát, és ott elkezdeni a problémát megoldani, addig pedig el kell különíteni az allergiást az allergia okozójától. Mivel a kérdező egy idő után beszüntette az írást, nem tudjuk, hogy milyen fajta vizsgálat(ok) során derült fény arra, hogy a kutya és macska a ludas, így nem tudom, hogy vajon a megfelelő helyen és módon vizsgálták-e a gyerkőcöt. Az allergia nem gyógyíthatatlan, csak drága a kezelés, és nem a körzetihez kell menni, hanem a profikhoz, akik direkt erre specializálódtak.

Ne vitatkozzatok már, mert felesleges. Egyértelmű, hogy akinek van gyereke, az ilyen esetben minden áron menteni akarja és tűzbe menne a pici gyógyulásáért (csak egy példa: anyukám öccsénél is szívprobléma jött elő fiatalon, ők falun éltek, távol a fővárostól Szabolcs megyében, és szegények voltak, de mivel az életéről volt szó és más lehetőség nem volt, el kellett hozni Pestre megműteni, 14 évesen műtötték, akkor döntötte el, hogy ő orvos lesz, mert megmentették az életét, és ő is meg akarja menteni mások életét, minden esetre a nagyszüleim nem sajnálták a fáradságot és a távolságot, hogy a gyerekük egészsége helyreálljon). A szülő ilyenkor, veszélyhelyzetben a gyerekét veszi első helyre, aki még nem volt ilyen vagy hasonló helyzetben, az nem tudja átérezni ezt a problémát. Ilyenkor az ember magára se gondol. Igaz, én még nem voltam szülő, de öcsémmel jóban vagyunk, és egyszer volt egy súlyos balesete, amiben majdnem meghalt, nekem volt csak erőm a mentőt hívni, és éjjel volt, lementem a földszintre, nem érdekelt a hideg, vagy hogy bezártam-e az ajtónkat, ott vártam meg a mentőt, mert minden másodperc számított.

A legjobbakat kell megkeresni, és megoldani a problémát, nem lesz addig az állatoknak semmi bajuk, ha a végleges megoldásig új szállást kapnak.

Én díszmadártenyésztő vagyok, és nagyon sokat jelentenek nekem a madaraim, de ha hasonló probléma lenne, megoldanám, hogy el lehessen különíteni a végleges megoldásig őket a betegtől.

"Gratulálok a felfogásodhoz, fantasztikus! Tényleg jobb lesz a világnak, ha te nem szaporodsz!"

Mégis milyen jogon minősitesz engem? Nem tudom, hogy ki fenének képzeled magad. De ne hidd azt, hogy te szartad a Spanyol viaszt!

Remélem, hogy te sem fogsz szaporodni, de ha már megtetted, akkor ne neveld olyan bunkó parasztra a gyerekeidet mint te magad!

Az olyanokon mint te, csak röhögni tudok:D

Te aztán jó emberismerő lehetsz...:D

Én utálok másokat minősíteni, még akkor is ha már 10 éve ismerem, de úgy látom, hogy neked ez jelenti az élvezetet.

Csak gratulálni tudok:D

Unalmasak ezek a délutánok, mi?

"Viszont, ha a kutya alapjáraton nem szereti a gyereket, és támadólag lép fel vele szemben, akkor igenis el kell távolítani az ebet, mielőtt valami komolyabb gond lesz."

Minden csak nevelés kérdése, drágám:D

Ha pedig tudod, hogy gyereket szeretnél, akkor nem veszel olyan fajtát, ami alapjáraton nem szereti a gyerekeket...

De kimondottan olyan fajta nincs is!

Ha már kutyát veszel, érteni is kéne hozzá...

Vagy én gondolom rosszúl?:)

De azt hiszem én itt le is zártam, nem vitatkozok parasztokkal.

Fölleg olyanon nem, ami már réges-rég eltér a kérdező kérdésétől.

Miért, mégis kinek ártok vele? A nem létező gyerekemnek, vagy tán a tiédnek fáj hogy egy másik nőnek nem a hozzá hasonlóak a legfontosabbak? Világkatasztrófát idézek elő vele? A világ másik végén meghal egy éhező kisgyerek azért mert az én kutyáim prémium tápot esznek vagy mi (amúgy nem a kinti léttel van a baj, az én állataim is kint vannak, de ők oda is lettek szoktatva)?? Ha erre adsz egy értelmes választ akkor elhiszem hogy valamit rosszul teszek.

Amúgy megértem hogy az anyjának a gyereke a legfontosabb de ez nem jelenti azt hogy mindenen és mindenkin átgázolhat a gyerekéért, ettől még nincs joga másokat (még ha állatokról van is szó) rosszabb helyzetbe kényszeríteni vagy elaltatni ahogy sokan teszik! Olyannal kérkedj amit te értél el. Az hogy ember vagy nem a te érdemed, épp ezért nincs jogod uralkodni a természeten és felsőbbrendűnek képzelni magad. A többi ember is ezt teszi de csak a tönkre megy tőle a természet, szóval lehet hogy mégsem olyan okosak?

"Aki ezt nem érti meg, az szerintem beteg értelmileg a szó legszorosabb értelmében."

Érdekes:D Még nem diagnosztizáltak nálam semmilyen értelmi fogyatékosságot:D

De ha te mondod...:D

"A többi ember is ezt teszi de csak a tönkre megy tőle a természet"

Ebben teljesmértékben egyettértek veled... szinte már az utcára sem érdemes kimenni attól bűztől, ami a kocsikból jön, és még sorolhatnám...

Lassan de biztosan elpusztítunk mindent ami élő, rajtunk kivül.

De végülis ezt én már úgysem fogom megélni, de lehet, hogy a kérdező gyerköce már a holdon fog lakni:D

Remélem, hogy jól el lesznek az állatkáid a fűtött szobában, és szép öregkort fognak ott megélni...

22:38-as.

Képzeld van gyerekem, és kutyám is, és meg van nevelve a kutya, és értek hozzá:) Csak a kutya akkor is csak kutya, akármennyire szeretem! A gyerek mindig fontosabb lesz nála. Ennek ellenére az ebnek jó sora van, velünk él a lakásban, velünk is alhat, viszont én vagyok a főnök, meg a párom, és ezt neki tudnia kell. Attól, hogy az emberek majomszeretettel szeretik az állataikat, és emberi tulajdonságokkal ruházzák fel, még nem lesznek emberek, nem lesznek emberi gondolataik, és nem fognak emberként viselkedni, max a gazdi fejére nőnek, aki meg azt hiszi, hogy milyen cuki állatkája van.

Kicsit elkanyarodtam a témától, és közben elfelejtettem milyen kedves jelzőkkel is illettél sajnos...

Ja, megvan, én csak annyit írtam, hogy tényleg jobb lesz, ha nem szaporodsz, ha jobban szereted az állatokat, mint a saját gyerekedet szeretnéd, de ha ettől bunkó paraszt vagyok, akkor legyek az, és a gyerekemet is annak nevelem, akinek már most a lába nyomába nem érhetsz semmilyen téren. További kellemes napot :)

Épp az ilyen tudatlan anyukák kezelik emberként az állataikat. Ugyan nem az vagyok akinek írtál, de tapasztalatom hogy általános tévképzet, miszerint ha nincs gyerekem és mindennél jobban szeretem az állataim akkor én pótléknak tartom őket, és baromira elkényeztetem! Pedig ez nem így van, nagyon szigorúan bánok vele és már a falra mászok amikor az emberhez hasonlítják. Csakhogy én ellenben veled, nem azért hangsúlyozom hogy az állat az állat hogy ebből kiderüljön, az emberek jobbak, hanem azért hogy az állatnak a lehető legjobb ellátást tudjuk biztosítani, ami csak úgy lehetséges ha ismerjük igazi érzéseit, tulajdonságait és nem a miénket képzeljük bele! Az én kutyáim kint alszanak mióta megvannak és kifejezetten szigorúan bánokvelük, sokszor még sajnálják is őket érte, de utána sokkal megbízhatóbbak.

Amúgy meg ne legyél olyan magabiztos, én nagycsaládba születtem, szerető, és okos szülők közé, mégis így gondolkodom, mert ez nem attól függ. Még a te gyerekedből is lehet állatimádó gyerektelen! Akkor majd beszólsz neki és kidobod? Pedig semmivel sem lesz rosszabb az átlagnál: "Ők csak mások. Másképp látják a világot. Normálisnak azt nevezzük, ami az átlag, ami nem feltétlenül az egyetlen módja a létezésnek vagy az életnek."

Arra még mindig nem válaszolt senki hogy kinek ártok azzal hogy szeretem az állataim? Mert eddig egyetlen ember sem kerül emiatt hátrányba. Amit adok az állataimnak az mind az Én időm, és pénzem, senkitől nem vettem el és senkit nem bántok.