Az állatok állatként való kezelése ma már elítelendő?

Tény: azok a babák pl, akik háziállatok körül nőnek fel, ellenállóbb immunrendszert építenek fel maguknak.

Csak a végtermékeikkel nem szabad érintkezni, semmi bajod nem lesz, ha lenyelsz egy macska szőrszálat, vagy ajakon nyal egy kutya.

Régen nyakig retekben játszottak a gyerekek, allergia nélkül, ma óvják őket mindentől, mára hogyan is változott az allergiások száma? Segítek: rohamosan nő. Szóval, hagyjuk a higiéniát, szar duma.

Lehet úgy is állatokkal felnőni, együtt élni, hogy azok nem alszanak egy ágyban velünk és nem mászkálnak a konyhapulton ahol az ételt készítjük.

Nem csak a kertben láncra vert kutya meg a gazdival egy ágyban alvó, arcot nyalogató van, hanem rengeteg átmenet is. Például amit a kérdező is írt, hogy kertes házban alapvetően kint van a kutya, de bejöhet a házba, ha akar; a gyerek játszhat vele, de utána kezet kell mosni. Ezek teljesen jó szabályok.

Vannak fokozatok aközött is, hogy a mocsoktól nem látszik a gyerek, meg aközött, hogy kétnaponta hipózzák a legót és percenként takarítanak. És nem feltétlenül azért lakóz-, gluténérzékeny, meg allergiás a gyerek, mert kezet kell mosnia, vagy neadjisten szegénynek nincs állata, amivel a szülei vesződnének helyette.

Mondjuk attól, hogy benti a macskám és egy ágyban alszom vele, még én is kezet mosok, mielőtt eszek mondjuk.

De azért tegyük hozzá, hogy pont amiatt, mert bentiek, nem is olyan koszosak, mint a bejárós kinti macska, ergo az említett higiéniai probléma sem áll fent.

(Ezzel együtt a konyhaasztalra az étel mellé nincs feljárásuk, és nem szeretem azt, ahol igen.)

OFF---

Nincs háziállatom, mégis kezet mosok kaja előtt.

Azt hittem ez alap, úgy fest tévedtem.

ON---