Megéri vállalkozónak lenni, vagy inkább az alkalmazotti munkalét a jobb?

Kinek mi illik jobban.

Én 4 évig voltam alkalmazott, aztán leszakvizsgáztam, és azóta vállalkozó vagyok. Sosem tudnék szerintem már az alkalmazotti léthez hozzászokni; nekem tetszik az, hogy a magam ura vagyok. De ez óriási felelősséggel is jár ám! Ha gond van, nincs kihez fordulni, ha dönteni kell, akkor egyedül... szóval tényleg nem való mindenkinek.

De, aki szereti, az nagyon meg tudja szokni, hogy nincs főnöke.

"#2 miben kulonbozik, ha fonok helyett megrendelod van? Nem azt kell csinalni, amit a megrendelo ker?"

Azért ez két teljesen különböző dolog. Még csak össze sem lehet hasonlítani.

A saját időbeosztásom szerint, a saját stílusomban dolgozom. Akkor megyek "szabadságra", amikor akarok (de nincs fizetett szabi persze, ami a negatív oldala a dolognak), ha beteg vagyok, nem kell igazolás (igaz, táppénz sincs, ez is hátrány nyilván).

Az ügyfeleim pedig nagyon nem a főnökeim. A döntés és felelősség mindenben az enyém, utasítást természetesen bizonyos keretek között adhatnak, hiszen ők az ügy urai, de ha nagyon nem tetszik, én meg felmondom a megbízást.

De ez kb. minden alkalmazotti munkakorre is igaz, ahol rugalmas munkaido es home office van. Foleg, ha vezeto poziciorol van szo.

Ha valami nagyon nem tetszik, akkor meg nem a megbizast mondja fel, hanem beadja a felmondasat es masik megrendelo helyett masik munkahelyet keres. Csak neki fix munkahelye es fizetese van, van fizetett szabija, ingyen egeszsegbiztositas, tappenz, cafeteria, miegymas.

Olyan, hogy "ingyen egészségbiztosítás" nincsen. A járulékokat a munkáltató vonja le, és fizeti be helyette, de ennyi.

Egészségbiztosításom vállalkozóként is van, nekem sem villog pirosan a TAJ-kártyám, ha lekérdezik...

Nyilván, te most elsoroltad az érveket az alkalmazotti lét mellett. Akkor ezek szerint neked ez illik. Nincs ezzel gond.

De azért hidd el, sokkal nagyobb a szabadság vállalkozóként, és ezt nem mindenki akarja feladni. És nem minden helyen van olyan, hogy vezető pozíció, mint ahogy nem is lesz minden munkavállaló vezető állású. (Az amúgy valóban már közelít a vállalkozói léthez, de ott ne felejtsük el, hogy a felelősség is nagyobb egy "sima" munkavállalóhoz képest!)

A szabadság nem azt jelenti, hogy nem dolgozol többet. Sőt.

A szabadság számomra azt jelenti, hogy pl. múlt héten gondoltam egyet, és már pénteken elutaztam. Nem kellett senkitől engedélyt kérnem, csak "magamtól".

Nehéz elmagyarázni, látom, mindent le is pontoztok, amivel nem értetek egyet, szóval inkább nem is próbálkozom tovább. A lényeg, hogy SZÁMOMRA és még sok társam számára igenis a hátrányaival együtt is megéri vállalkozónak lenni.

Örüljetek neki: kisebb konkurencia van így a munkahelyekért. Sőt, adott esetben még mi magunk is munkát adunk másoknak. (Nekem is van egy munkavállalóm.)

9-es nem tudom feltűnt-e, de minden válaszoló le van pontozva, nem csak te.

Ezt a bármikor szabadság dolgot hogy kell elképzelni? Nem beszéled meg az ügyféllel, hogy mikorra lesz kész a munka, hanem azt mondod neki, hogy ha úgy tartja kedved, majd megcsinálod? Milyen területen dolgozol?