Kezdőoldal » Üzlet és pénzügyek » Karrier, fizetés » Ti mennyit vagytok/lennétek...

Ti mennyit vagytok/lennétek képesek dolgozni a céljaitokért?

Figyelt kérdés

6 éve vagyok vállalkozó, az idei évig teljesen elégedett voltam a bevételeimmel, a jól bejáratott fix ügyfélkörömmel. Ez egy 10-12 ember jelent akiknek egy bizonyos online szolgáltatást nyújtok és olyan havi 5-600ezer nettót. A párom (aki már a feleségem 3 éve) átlag alatt keres valamivel (180nettó), de azért szépen el tudtuk élni.

Budapesten laktunk albiban, évente 2x mentünk nyaralni, ha akartunk akkor éttermeztünk, színház, mozi. Szóval mondhatjátok, hogy szórtuk a pénzt, de igazából csak élveztük az életet. Emellett volt egy szép esküvőnk (3 millióba került) és havi szinten 2-300 körül tettünk félre.

Aztán egyik éjjel nem tudtam aludni, bámultam a plafont és azon gondolkoztam, hogy hova tart az életünk? Szeretnénk lassan gyereket így 30-hoz közeledve, de a 1,5 szobás albiba semmiképp sem akartunk. Ha pedig megvan a gyerkőc akkor biztosan nem fogunk tudni ennyit félretenni és így is viszonylag lassan gyűlik az önerő a lakáshoz amit picit fel is szeretnénk majd újítani, új bútorokat venni (még a szülői házból hozott bútoraink voltak) és az sem baj, ha nem nullázzuk ki magunkat.

Mondhatnátok, hogy rosszul bánunk a pénzzel, mert ennyiből illene venni lakást hamar, de évi átlag 2,5M forint takarékoskodásból lassan jön össze a stabil önerő. Jól keres(t)ünk, sok pénz ahhoz, hogy az ember csak úgy elherdálja, de komolyabb célokhoz kevés és lassú is.

Tehát jött a szikra, hogy valahogy több pénzt kéne csinálni. Kitaláltam egy sémát amivel hatékonyabban tudok dolgozni és gondoltam egy nagyot: megcéloztam a nemzetközi piacot. Vettem egy wordpress weblap sablont, tárhelyet, domaint, kicsit nekifeküdtem a keresőoptimalizálásnak, cikkeket írtam és nagyjából fél év alatt megérkezett az első külföldi ügyfél, majd a második és 1 hónap múlva berobbant az egész ami már lassan egy éve tart.

Az első ügyféltől számítva a második hónaptól átlag 1,2-1,6milliót keresek nettó, de volt már 2,8milliós hónapom is. Azóta lakást vettünk (nem készpénzre, kicsi hitellel), felújítottuk, most pedig a berendezésnél tartunk.

Én napi 14-16 órát dolgozom minden hétköznap és iszonyatosan fáradt vagyok, de bírom még. Mindig is sokat dolgoztam, korábban is megvolt a napi 10-12 óra simán, nekem ez nem gond. A munkám imádom, az eredményét szintén (szép otthon, nyugodt, kényelmes élet), de ennek egyszer véget kell vetnem, mert féltem az egészségem hosszútávon.

Eleinte a célom az volt, hogy meglegyen a lakásra a pénz, aztán a felújításra, aztán a bútorra, most pedig már a következő lépést fontolgatom, hogy ki kéne fizetni a hitelt, aztán nyugdíjra takarékoskodás, közben a gyerek is jöhetne lassan...nem tudom, úgy érzem, hogy minden megoldás egy újabb problémát szül, közben pedig iszonyatosan nagy a nyomás rajtam, mert bármi történik velem, ez az egész kártyavárként omlik össze. Kötöttem kockázati életbiztosítást elég szép összegekkel, de azért ez nem nyugtat meg teljesen. Egyszerűen azt érzem, hogy elkapott a gépezet és nem tudom, hogy ki akarok-e szállni egyáltalán. Mindenki mondja, hogy hagyjam abba (bár nekik gőzük sincs arról, hogy milyen jól megy most az üzlet, de azért sejthetik a lakást látva), néha én is így érzem amikor az van mint most, hogy hajnali fél 5-kor fejezem be a melót és 10-kor csörög a vekker újra.

Nem tudom igazából mit várok ettől, hogy ezt kiírtam. Talán csak jól esett kiírni magamból, de persze minden okosságot szívesen fogadok, érdekel mit gondoltok.



2018. okt. 24. 04:28
1 2
 11/12 A kérdező kommentje:
Tökre örülök én, nem sajnáltatom magam. Volt idő amikor havi 10-15ezer forintból kellett a családomnak és nekem megélni. Mármint nyomorogni. Ezek az idők élénken élnek bennem még 20-25 év távlatából is, ezért is vagyok talán ennyire munkamániás és ezért félek ennyire az anyagi bizonytalanságtól, úgyhogy ne gondolj rólam ilyeneket. Örülök, hogy dolgozhatok, örülök, hogy meg vagyok fizetve és annak még jobban örülök, hogy több munkával több bevételt tudok szerezni, de mindennek van egy határa.
2018. okt. 24. 22:28
 12/12 anonim ***** válasza:

Én nem tartok itt, kívülről láttam egy esetet: volt kollégám, 50-es éveiben járt, egy forgácsoló üzemben dolgozott napi 8-10 órát, kétkezi munkát végzett, nem keresett rosszul, de nem is "indokolta" a jövedelme az életkörülményeit (több felújított ingatlan, több jó állapotú közép kategóriás autó, gyerekeknek stabil egzisztenciával megalapozott jövő). Korábban volt üzemvezető, gyárigazgató, vállalkozó is, szép 7 számjegyű összegeket vitt haza, kb. 15 évig. Merült fel bennem a kérdés, hogy miért dolgozik most ott ahol én? :D Azt mondta az "öreg", hogy volt szívinfarktusa, túl volt egy rákos megbetegedésen, rengeteg stressz, soha többet, nincs az a pénz. Már 3 éve nem dolgozom a cégnél, de az illető sem, ugyanis olyannyira leromlott az állapota, hogy képtelen dolgozni.

Értelem szerűen az lett volna a legokosabb döntés, ha még időben abbahagyja a hajtást. De mindig utólag okos az ember. Egy biztos, ahogy írtad előbb-utóbb vége lesz, csak érezd hogy meddig bírod, inkább előzd meg a bajt, minthogy az unokával ne tudj kimenni sétálni vagy focizni 25-30 év múlva.


Viszont azt amit írtál az elején, hogy a havi 7-800 eft/2 fő kb. "semmilyen" jövedelem, átérzem. Nem nélkülöz az ember, mondhatni hogy jól él, de komolyabb célokhoz édeskevés.

2018. okt. 26. 20:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!