Ti mennyit vagytok/lennétek képesek dolgozni a céljaitokért?

6 éve vagyok vállalkozó, az idei évig teljesen elégedett voltam a bevételeimmel, a jól bejáratott fix ügyfélkörömmel. Ez egy 10-12 ember jelent akiknek egy bizonyos online szolgáltatást nyújtok és olyan havi 5-600ezer nettót. A párom (aki már a feleségem 3 éve) átlag alatt keres valamivel (180nettó), de azért szépen el tudtuk élni.

Budapesten laktunk albiban, évente 2x mentünk nyaralni, ha akartunk akkor éttermeztünk, színház, mozi. Szóval mondhatjátok, hogy szórtuk a pénzt, de igazából csak élveztük az életet. Emellett volt egy szép esküvőnk (3 millióba került) és havi szinten 2-300 körül tettünk félre.

Aztán egyik éjjel nem tudtam aludni, bámultam a plafont és azon gondolkoztam, hogy hova tart az életünk? Szeretnénk lassan gyereket így 30-hoz közeledve, de a 1,5 szobás albiba semmiképp sem akartunk. Ha pedig megvan a gyerkőc akkor biztosan nem fogunk tudni ennyit félretenni és így is viszonylag lassan gyűlik az önerő a lakáshoz amit picit fel is szeretnénk majd újítani, új bútorokat venni (még a szülői házból hozott bútoraink voltak) és az sem baj, ha nem nullázzuk ki magunkat.

Mondhatnátok, hogy rosszul bánunk a pénzzel, mert ennyiből illene venni lakást hamar, de évi átlag 2,5M forint takarékoskodásból lassan jön össze a stabil önerő. Jól keres(t)ünk, sok pénz ahhoz, hogy az ember csak úgy elherdálja, de komolyabb célokhoz kevés és lassú is.

Tehát jött a szikra, hogy valahogy több pénzt kéne csinálni. Kitaláltam egy sémát amivel hatékonyabban tudok dolgozni és gondoltam egy nagyot: megcéloztam a nemzetközi piacot. Vettem egy wordpress weblap sablont, tárhelyet, domaint, kicsit nekifeküdtem a keresőoptimalizálásnak, cikkeket írtam és nagyjából fél év alatt megérkezett az első külföldi ügyfél, majd a második és 1 hónap múlva berobbant az egész ami már lassan egy éve tart.

Az első ügyféltől számítva a második hónaptól átlag 1,2-1,6milliót keresek nettó, de volt már 2,8milliós hónapom is. Azóta lakást vettünk (nem készpénzre, kicsi hitellel), felújítottuk, most pedig a berendezésnél tartunk.

Én napi 14-16 órát dolgozom minden hétköznap és iszonyatosan fáradt vagyok, de bírom még. Mindig is sokat dolgoztam, korábban is megvolt a napi 10-12 óra simán, nekem ez nem gond. A munkám imádom, az eredményét szintén (szép otthon, nyugodt, kényelmes élet), de ennek egyszer véget kell vetnem, mert féltem az egészségem hosszútávon.

Eleinte a célom az volt, hogy meglegyen a lakásra a pénz, aztán a felújításra, aztán a bútorra, most pedig már a következő lépést fontolgatom, hogy ki kéne fizetni a hitelt, aztán nyugdíjra takarékoskodás, közben a gyerek is jöhetne lassan...nem tudom, úgy érzem, hogy minden megoldás egy újabb problémát szül, közben pedig iszonyatosan nagy a nyomás rajtam, mert bármi történik velem, ez az egész kártyavárként omlik össze. Kötöttem kockázati életbiztosítást elég szép összegekkel, de azért ez nem nyugtat meg teljesen. Egyszerűen azt érzem, hogy elkapott a gépezet és nem tudom, hogy ki akarok-e szállni egyáltalán. Mindenki mondja, hogy hagyjam abba (bár nekik gőzük sincs arról, hogy milyen jól megy most az üzlet, de azért sejthetik a lakást látva), néha én is így érzem amikor az van mint most, hogy hajnali fél 5-kor fejezem be a melót és 10-kor csörög a vekker újra.

Nem tudom igazából mit várok ettől, hogy ezt kiírtam. Talán csak jól esett kiírni magamból, de persze minden okosságot szívesen fogadok, érdekel mit gondoltok.