A mai fiatalok nem akarnak dolgozni?

Én azt gondolom, hogy a fiatalok sokszor rosszul mérik fel a dolgaikat legyen az friss diplomás, vagy okj-s. Elvárasok vannak, de azt nem nézik, hogy az első hónapokban semmire sem jók, hisz gyakorlatilag nulla szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Valaki betanítja őket, az ő hasznos ideje is feleződik tehát.

Valahol el kell kezdeni és ez nem a nettó egy milliós bér lesz, amiért kisujjat sem kell mozdítani.

Én is fiatal vagyok. 5 éve kezdtem dolgozni egyszerűsített foglalkoztatásban vidéken kb. havi 64 ezer forintért 1,5 műszaki diplomával a szakmámban. Elvállaltam, mert szerettem volna végre látni valamit a gyakorlati életből és mert élhettem akkor még otthon, így a megélhetésemre elég volt. Persze mindig ott motoszkált, hogy ennél többet érnek a végzettségeim, így mellette folyamatosan pályázgattam máshova. 120 ezres nettó bérigénnyel. Akkor sok helyen körbenevettek, vagy azt mondták némi projektpénzért sokszor bent kell maradni estig, vagy hétvégén is. Ez persze nemtúl kecsegtető. Aztán jött egy cég, aki azt mondta, hogy nettó 150 ezerért felvesznek, ha tudok egy hét múlva kezdeni, én pedig repültem hozzájuk dolgozni. Ma ugyanezen a helyen majdnem nettó 500 ezer a havi bérem és támogatják a továbbképzésem, ami nem feltétlenül szükséges a munkaköröm betöltéséhez, szimplán csak érdekel...

Persze az én sorsomhoz egy nagy rakás szerencse is kellett, ez tény. Mégis azt látom, hogy sokan azonnal akarnak mindent. Én pl. tudom hogy a cégemnek az első 2 évben nagyobb (szellemi) terhet jelentettem, mint amennyi hasznot hoztam. Mostanra viszont már azt gondolom, hogy igencsak hasznos munkaerőt képviselek, de ehhez rengeteg idő és tanulás kellett. Tanulás a cégnél, a belső folyamatokróp, keretekről, forrásokról, jogszabályokról, a gyakorlati műszaki megoldásokról, lehetőségekről, stb. Amit az egyetemen nem tanítanak...

én dolgoznék, de nem kellek sehova pályakezdőként és ez már kikészít

20l

Na jó, én leírom azt, amit én láttam a nyári szünet alatt, amikor sok tizenéves a kötelező gyakorlatát töltötte nálunk a cégnél.

Volt egy srác, ő diákmunkásnak állt, vele nem is volt gond, kidolgozta a lelkét is, havi 160-at keresett.

De a többiek...

Az egyik állandóan részegen jött be, végül elküldték. Előtte már szóltunk neki, nem hitte el, hogy ez lehet a vége, mert attól a munkáját elvégezte.

A másik kötelező nyári gyakorlaton volt, hol jött, hol nem jött, sose tudtuk előtte, beesik-e aznap. A hat órás kezdés helyett hétkor érkezett meg, amikor a főnök kérdőre vonta, még ő volt felháborodva, mert hatkor már a cég területén volt :D Munka helyett facebookozott, amikor rászóltak, hogy ne beszélgessen, azt nyögte be, hogy nem beszél, hanem ír. Végül bukott az éve, mert az utolsó napon már lusta volt bejönni 4 óra hosszára, szóval szerintem most évet ismétel.

Volt egy kis csaj is, ő nagyon kényes volt, elvágta valamivel az ujját, már kérte is magát haza, hogy elmehessen orvoshoz. Sima, mezei vágás volt, egy ragtapasz és ennyi, de poros környezetben dolgozunk, ő ezért nem volt hajlandó friss sebbel maradni.

Amúgy tudom, milyen, ha valakit elítélnek és lenéznek azért, mert fiatal, 6 éve az én generációmat szidták az idősebbek. Én nem ítélem el őket, csak leírtam, mit láttam a magam részéről :)

A világ megváltozott! Manapság nem dolgozunk, hanem értéket teremtünk! A munka a legtöbb helyen nem abból áll, hogy bemegyek, és eltelik az a 8-12 óra.

Az élet pedig nem színes televízióbál áll már, hanem PC-ből, smart phone-ból és kalandokból, melyeknek súlyos költsége van.

Az X generáció nem tudja, hogy manapság milyen családot teremteni: Pesten 120 egy albérlet, vidéken 80. Élni is kellene, meg félre tenni. Ha alaphangon 200 nettó az, hogy koppra kijön valaki, és nem tesz félre, akkor mi értelme van? A MUNKA öröme? NEM!

A kádárban mindez könnyű volt, mert nem volt ilyen differencia a kereslet-kínálat oldalon, de ez nem tartható így a 2010-es évek alkonyán!

28 éves koromig tanultam, és mindössze négy év kellett, hogy a felső vezetésbe kerüljek olyan fizetésért, melyből már lehet tervezni.

A tervezés itt azt jelenti, hogy diákhitel visszafizetés, meg lakásra gyűjtés.

2-3 éven belül lesz saját ingatlanom, és akkor már 35 felett leszek.

Szüleimnek ez 25 évesen meg volt!

Mégis mire gondolnak ilyenkor az emberek, ki akar kb. semmiért dolgozni? Én keményen harcoltam azért, amit elértem, és még messze vagyok a családi fészektől!

Ezen kéne elgondolkodni, nem azon, hogy belekössünk abba, aki a létminimumért nem akar rabszolga lenni!

Kedves Utolsó!

Nagyjából egyetértek és kb. egykorúak is lehetünk, viszont azt is helyben kell hagyni, hogy aki szeretne itthon több lenni és fejlődni, annak ma erre bőven akad lehetősége. Azzal, hogy otthon kesereg az ember és szíd mindenkit - csak éppen nem veszi kézbe a saját életét - nem lesz előrébb senki.

Az én környezetemben mindenkinek (többek között a szüleimnek is) abból volt 25 évesen lakása, hogy a jórészét a nagyszülők összeadták, a negyede megvolt nekik megtakarításként, a negyedik negyedet pedig hitelként vették fel, avagy szocpolra vállaltak gyereket.

Nincsenek sokkal nagyobb csodák most sem.

Ha a szüleink nem tudnak segíteni, akkor marad a csok, avagy a hitel lehetősége a minimális megtakarítások mellé.

Ezzel egyetértek, és azzal is, hogy nem vezet előre, ha valaki kesereg.

A másik szempont pedig pont a másik oldalon van: ember, akikkel együtt kezdtem beosztottként, még mindig ugyanazt csinálják! Mindig hiányzott belőlük a céltudatosság, ami rendben is van, de hogy azért kötekedtek, hogy miért vagyok ambíciózus, na, azt nagyon nem csíptem!

Ugyanazt akarták elérni mint ahol én vagyok most, csak éppen semmit nem tettek ezért! :)

Csak hogy lásd: szabadidőben, saját költségre képzésekre járni, olvasni, utána nézni, jártasakkal beszélgetni... mindenki előtt ott a lehetőség!

14:33-as

Nekem nem volt olyan családtagom, aki segítsen, így azért nem könnyű. Csak az egyetemben láttam a kilábalás lehetőségét, mert nem szerettem volna külföldre menni, amit már amúgy bánok is!