A mai fiatalok tényleg nem akarnak dolgozni?

Nos, biztos vannak ilyenek is. Gyakoribb és reálisabb azonban az, hogy:

1.) Akarnak dolgozni, de nem találnak munkát, mert:

1.a.) pályakezdő sehova nem kell, csak 20 év gyakorlattal rendelkező, aki viszont nem is idősebb 20 évnél

1.b.) egy diploma kevés, kettő sok

1.c.) soha nem lehet elég nyelvet beszélni

1.d.) soha nem lehet elég sok papírod

1.e.) nincs sógor-koma-jóbarátjuk, aki benyomná őket valahova

2.) Akarnak dolgozni, találnak is munkát, de nem igazán motiváltak rá, hogy elvállalják, mivel az általában vagy:

2.a.) ügynökösködés

2.b.) telefonos zaklatás

2.c.) bármi más, ahol 3 műszakban dolgoztatnak napi 36 órát bejelentetlenül minimálbéren, szabadságról persze ne is álmodj, és lebetegedni se merj, mert máris ki vagy rúgva.

Hát ilyen körülmények között mondjuk nem csodálom, ha nem törik kezüket-lábukat.

??

18 évesen elmentem, kiváltottam a vállalkozóit, és fodrászkodtam (volna, ha lett volna elég vendégem), hogy ki tudjam fizetni az üzletet, meg a vállalkozóit, óriási bőröndökkel házhoz jártam BKV-val fillérekért, egy évig fizettem mindent, úgy hogy egy vasam sem maradt, tehát egy évig INGYEN dolgoztam, a hidegvízre valót sem kerestem meg (vagyis de, tökjó, hogy fizettem a nénik nyugdíját, aztán nekem nem maradt semmi)güriztem majd mikor minuszba kezdtem menni, abbahagytam. most mindenféle kulimunkát elvállalnék, ha felvennének valahova, nekem már mindegy, csak fix legyen, ne úgy mint a vállalkozósdi.. és persze mellette siratom a szakmámat. újként nagyon nehéz megvetni a lábam, legalább 3 év kell hozzá, hogy stabil kereset legyen, de nincs meg hozzá a megfelelő anyagi háttér (havi cirka 100 rongy kiadás csak a munkahely). hát ez van. azóta fateromtól azt hallgatom, hogy egy sz*r vagyok, mert ő már 16 évesen is dolgozott!! jaja, mutasson már valaki egy munkát, ahol kezdhetek reggel! még gyárakban is voltam..

úgyhogy aki azt mondja, hogy mennyire kényelmesek a mai fiatalok, legyen már újra pályakezdő 20 éves, és kezdjen már karriert építeni, mert nem ismerek velem egyidőst, aki tudná, hogy hogy kell.

a tapasztalattal rendelkező munkaerő nem talál munkát, nemméghogy a kölykök. mellesleg rajtam pl. tök nagy nyomás van, mert a szüleimnek sincs egy garasuk sem, és marhára el szeretnék kezdeni pénzt keresni, de nem tudok.

Szerintem én is még a fiatalok kategóriába sorolhatom magamat, úgyhogy hozzá merek szólni.

Ismerek jópár embert, aki nem is akar dolgozni. Van köztük akit a szülők kényeztettek el, de olyan is aki a szociális rendszerre akar annyira rácsimpaszkodni hogy még pár évig elhúzza a munkába állást.

A másik véglet akinek az középiskolánk befejezése óta már 4 cégnél dolgozott 6 munkakörben, egyre feljebb próbálja küzdeni magát, hellyel-közzel sikerül is.

Ezek között van mindenféle, én pl. 5 év után felmondtam, most vacillálok az új munkahely/saját vállalkozás között. Olyan pénzkereset kellene, ami mellett lenne némi plussz időm, mert be kéne már fejezni végre levelezőn a BSc-t, hamár a saját keresetemből befizettem sokfélévnyi tandíjat ezidáig.

25F

Természetesen vannak akik akarnak, de tény, hogy viszonylag magas az aránya az elmúlt generációkhoz képest azoknak, akik valójában nem akarnak.

Jó példa erre a pályakezdők esete: nem értik, hogy kereshetnek a végek szakmai gyakorlattal rendelkező pályakezdőt. Pedig a megoldás egyszerű: iskola mellett is dolgozni kell. Méghozzá lehetőleg szakmába vágó munkát.

Rengeteg fiatal erre nem hajlandó, valahogy úgy képzeli, hogy most iskolába jár, aztán majd dolgozik. Aztán koppan.

A 21. század nem arról szól, hogy az ember megtanul valamit, aztán elkezd dolgozni és onnantól csak dolgozik. Egyrészt már iskola mellett is dolgozni kell, másrészt utána munka mellett képezni magunk, hogy piacképesek maradjunk. Ezt nem értik meg a legtöbben.

Én diák vagyok, emellett dolgozom. Végeztem hagyományos diákmunkákat, most szakmai gyakorlaton vagyok. Ha az lejár, ott maradok dolgozni. Az igazgatónő előre megmondta, hogy pénz nincs arra, hogy én ott dolgozzak. DE még úgy is megéri, hogy lehúzok egy-két évet részmunkaidőben, aztán pályakezdő leszek szakmai gyakorlattal.

Itt az oldalon bárkinek ajánlom ezt, ugyanaz a reakció: nincs ideje. Ez soha nem igaz. Nem akarja, ez az igazság.

Én, mint "munkáltató" megosztott véleményen vagyok.

Hozzánk a fiatalok legtöbbje úgy jön, hogy hol a 200 ezres nettó bér, és hova lehet lefeküdni aludni munkaidő alatt. Ez jellemző a diplomásra, és a betanított munkásra is. Ráadásul nem csak a pályakezdőkre vonatkozik! A jogaikat kívülről fújják, míg a kötelezettségre csak pislognak. És az a szomorú, meg vannak arról győződve, hogy máshol tárt karokkal várják őket.

Én úgy látom, a többség nem is ismeri a képességeit, csak azt hiszi.

Aztán vannak kellemes meglepetések is. Nem egy szakmát szerzett fiatal dolgozik nálunk betanított munkásként, hidegben-melegben, koszban-porban, és látod rajtuk, hogy akarnak valamit elérni, ha mást nem, több fizetést.

Embere válogatja, hogy ki hogyan áll hozzá!

Én most 21F vagyok,tavaly július óta dolgozom.Örültem,hogy lett munkahelyem,naná,hogy nem haboztam.Minimálbért fizet ugyan,de mégiscsak valami.Ez heti 4műszakban van!Reggel,délután,kora este,éjszaka.Ennek ellenére szerettem.Belémsulykolták,hogy lusta vagyok.Én elhittem,ezért mégtöbbet güriztem.És mint kiderült utólag,volt egy érdekes szituáció:ha a főnököm beleegyezett volna az elengedésembe az ő főnöke felé,akkor ma kb 5ször annyit keresnék,mint most.Szerintetek?

Én nem a munkát utálom,hanem ezt az igazságtalanságot,és az ehhez hasonlóakat.

Mi az,hogy iskola mellett dolgozni? Én olyan gimnáziumba jártam,ahol reggeltől délután 4ig órák voltak (fakultációk,tagozatok),és kb másfél óra volt mire tanítás után hazaértem. Aztán ugye tanulni kellett másnapra,2 nyelvet tanultam,és rengeteg órám volt állandóan. A hétvégémet folyamatosan elvette az iskola közösségi és egyéb iskolai programok miatt... Esélyem nem lett volna mellette dolgozni. Nyáron mindig vállaltam diákmunkát,amikor és amit csak lehetett.

Ezt követően megcsináltam kitűnőre egy egyéves sulit (igyekeztem minden szakmai dologba belefolyni,aktívan tevékenykedni,rengeteget güriztem különböző feladatok ellátásával,nem sajnáltam rá az időt,hogy legyen referenciám amit fel tudok mutatni). (Nem nagyképűségből írom,csak pusztán érdekelt az amiről tanultam,és szívvel-lélekkel mindent beleadtam,hogy sikerüljön.)

Júniusban végeztem,azóta itthon ülök,mert egyszerűen nem kapok munkát sehol sem,ami mélységesen felháborít. Nemhogy a szakmámban nem tudok dolgozni,de még a gyárakban se,és még árufeltöltőnek se kellek. Az ismerősök örülnek,hogy nem dolgozom,semmit nem segítenek,nehogy már nekem több legyen,mint nekik... ezt többször tapasztaltam már ezalatt a fél év alatt. A Munkaügyi Központba hetente telefonálgatok,mint valami hülye,de még tanfolyamot se indítanak,csak olyat amire nincs szükségem...pl: angol alapfokú tanfolyamot-aki járt iskolába legalább alapfokon tud valamilyen nyelvet. (ez is annak szól,aki nem járt iskolába,szült 1-2-3-4-5-6... gyereket,és még pénzzel is támogatják)

Sehová nem kellek,mert pályakezdő vagyok,ahová kellenék az telefonos értékesítés,házalós és egyéb zaklató ügynöki munka. Többször megpróbáltak átverni szerződésekben,amikor már ott tartottam,hogy elvállalom az egyik telemarketinges munkát... Nem adnak szünetet,ne egyél,ne menj ki wc-re se.

Ja és persze egy fillér támogatást se kapok sehonnan,mert a pályakezdőknek nem jár... a TB-t fizessem magam után,mert ha netalán valami probléma lesz az egészségemmel,százezres díjakat szabnak ki rám.

Ezek után mondja azt valaki,hogy a fiatalok nem akarnak dolgozni...

Bocsánat,kicsit hosszúra sikeredett,de én ezt gondolom erről az egész helyzetről.

Szia!

Egyet kell, hogy értsek az előttemszólokkal.

Mióta dolgozhatok diákként, minden szabadidőmben vagy dolgozok, vagy munka után nézek. Nem azért, mert annyira rá lennék szorulva, hanem inkább gyűjtök a jövőbeli terveimre.

Jelenleg harmadéves egyetemista vagyok, műszaki vonalon (ergo szabadidőm amúgyis minimális) + heti 20 órába adatfeldolgozóként dolgozom.

Mikor volt nálunk üresedés, felajánlottam pár embernek, hogy lehet hozzánk jönni dolgozni. Nem fizet rosszul, otthon dolgozol és akkor amikor akarsz. Lehet, meg fogtok lepődni, de senkinek nem kellett a munka.

A kifogások a következőek voltak:

Túl monoton

"Csak ennyit kell csinálni? Ez olyan izé..."

Ehhez fel kell utazni Pestre...

stb...

Megértem, hogy nem egy álommunka, én sem szeretem csinálni. Megértem, hogy nem egy kihívásokkal teli munka, ahol megvalósíthatod öngmagad, blablabla...

Igen, fel kellett egyszer utaznom interjúra Pestre. Egy ötösből megvolt, és az első pár napban ezt vissza is kerestem. De ez szerintem nem akkor probléma, amin meg kellene ütközni.

Olyan embereket hívtam, akikről tudom, hogy hónap végén már felesbe veszik a kenyeret a lakótársakkal, annyira nincs pénz, és nem jöttek. Sőt, még én lettem leoltva, hogy egy leendő mérnöknek, hogy lehet ilyen lealacsonyító munkát adni... Szégyelltem is magam.