Akik a képzett fiatalok, akik nem mennek el dolgozni, azok mégis mit csinálnak?

Az, hogy a munkahelyedről 2 hét után elment egy csaj, még nem azt jelenti, hogy ő munkanélküli lett. Lehet, hogy talált jobbat.

De igen, sokan beleesnek abba a hibába, hogy "hát ennyiért én nem csinálom ezt", aztán szépen évekig lógatják a lábukat. Ezek az emberek hozzászoknak a munkanélküli léthez, ami egész kényelmes addig, amíg otthon laknak a szülőknél. Ezt többnyire azok csinálják, akiknek nincs párjuk, nem fontos nekik a különköltözés, így elvannak.

Meg aztán itt vannak az irreális elvárások, amiről itt egy jó cikk:

[link]

Itt arról van inkább szó, hogy a diploma, az csak egy igazolás arról, hogy birtokában van az illető bizonyos képességeknek, kompetenciáknak. De ettől még nincs gyakorlata, mert pontosan tudjuk, hogy a szakmai gyakorlat leigazolása az esetek 80%-ában hogyan történik.

Kijön valaki az egyetemről, van a zsebében papír, de addig csak könyvekből tanulta a szakmát, soha nem látta tesközelből a valós gyakorlati folyamatokat. Ezeket meg kell tanulni.

És ehhez sok kitartás, alázat és lemondás szükséges. Az elején az új kolléga még nem hajt hasznot, csak egy kolonc, akit tereljetni, tanítgatni kell, ezért nyilván nem jár magas fizetés. Olyan ez, mint az orvosoknál a rezidens.

Később, amikor már elsajátított majdnem mindent és hadra fogható, akkor jön a nagy fizu, mert akkor már konkrét hasznot termel a cégnek.

Ezzel kellene sokaknak megbarátkozni. Tudomásul kell venni, hogy ok, hogy lehúztak 3-5 évet és kaptak egy papírt róla, de a diploma nem egy belépő egy kiváltságok kasztba, hanem egy igazolás arról, hogy az illető megszerezte az alapokat, amire lehet építeni. És ez nagy különbség, ami nyilván a kezdeti és a későbbi fizetés közötti különbözetben is megmutatkozik.

Konkrétan mi a gond ezzel? Fiatalon simán ennyit meg lehet keresni, nem is kiugró, épp csak az átlag.

Persze jobb lehet mantrázni, hogy itthon 90 nettónál több nem létezik, de a valóság nem ez.