Munka vs. önmegvalósítás/alkotótevékenység. Mit gondoltok?

Elmúltam 25 éves, férjnél vagyok és egy olyan teljes állásban dolgozom, amit nem igazán szeretek, annyira nem is sok pénzért. Alapvetően a "szakmámba" vágna, valójában inkább irodai munka, 8 órát görnyedek a gép előtt.

Valahogy teljesen elegem lett ebből az egészből, hogy heti 40 órát itt senyvedek azért, hogy hétvégén meg a munkaidő után "éljek". Nem értem, mások, akik már 10-20-30 éve dolgoznak, hogy bírják. Van egy művészeti projektem, amit szeretnék megcsinálni, de a munka mellett már nem jut rá időm - úgy érzem, csak telnek a napok, és nem azzal foglalkozom, ami valóban én vagyok.

Mit gondoltok, baj, ha nem érzem azt, hogy részt szeretnék ebben venni? Mennyire lenne hülyeség feladni ezt a "biztos" állást? Mennyire elrugaszkodott elképzelés az, hogy a munkám és az életem egyensúlyban legyen? Mert tudom, kell a saját ház, kocsi (aminek még a közelébe se értünk), vagy, ha gyerek lesz, az bizony nem tudja megenni azt amit én "alkotgatok", de valahogy nem érzem képesnek magam erre. Más is érez így? Megbánom majd, ha belesimulok abba, amibe valójában nem szeretnék a "jövőm/jövőnk" miatt?