Ha minden embernek meg van a párja, akit neki szántak, akkor valójában másért élünk, nem pedig magunkért? Esetleg nincs meg mindenkinek a párja? Mégis az önmegvalósítás a fontos?

Isten nem szánt párt senkinek. Én sem szántam senkinek. Meg senki sem szánt senkinek sem párt, kivétel talán néhány országban, ahol még a szülők döntik el kinek szánják oda a lányukat.:D

Olyan van, hogy valakivel jobban érzed magad, mint magányosan és akkor összejöttök. És ez is még önmegvalósítás, mert jobban érzed magad utána és segít előre az életben. Önzetlenség, csak a másik értékeléséről szól, mert jó vele.