Munka vs. önmegvalósítás/alkotótevékenység. Mit gondoltok?

Ha megteheted, hogy művészkedj, mert így is van elég pénzed, akkor ne dolgozz!

Én se dolgoznék, ha nem lenne rá szükség!

"Van egy művészeti projektem, amit szeretnék megcsinálni, de a munka mellett már nem jut rá időm ..."

Mert miért is nem? Ahogy írod, nincs még gyereked sem és 8 órát dolgozol, de nem fizikai munkát.

Nem tudom, milyen projekted van, de én mindenképpen elkezdeném, mellékfoglalkozásként és ha beválik, akkor lehet váltani.

Sokan vállalkoznak, aztán befuccsolnak, mert kiderül, hogy nem élet, ill. piacképes az ötlet - nem javaslom a "rögtön otthagyom a munkám" variációt.

Sok ember - akiket őszintén tisztelek és csodálok: munka és gyerek mellett tesz le egyetemet, főiskolát - akkor Neked is sikerülhet :-)

Pontosan így éreztem én is. Két éve (akkor voltam 28) az mentett meg a totális depressziótól, hogy otthagytam a lélekölően unalmas munkahelyem a pénzügyi szektorban, és olyan helyre mentem, ahol olyan kreatív(abb) munkát tudok végezni, ami közelebb áll ahhoz, amit úgy érzek, hogy "én" vagyok. Hozzáteszem, hogy a szakmám nagyon keresett, szóval ebből a szempontból ezt az átlaghoz képest könnyen tehettem meg. Ez egyelőre egy elfogadható kompromisszumnak bizonyult.

Ennek ellenére a helyzet nem lett tökéletes, mert továbbra is "csak" alkalmazottként gürizek heti 40-50 órában valaki másnak. Egyszerűen folyamatosan zavar, hogy az életem építése, előrevitele és hogy mit csinálok a hétköznapokon csak közvetetetten kapcsolódik. Csak rohannak el a napok, folyamatosan az az érzésem, hogy "de csak most volt karácsony", meg "2015 most volt tegnap". Közben meg mindig mondogatom magamnak, hogy a saját kis projectjeim közül valamelyiket mostmár tényleg elkezdem csinálni, megfogadom, hogy minden nap szentelek neki 1-2-3 órát, amit be is tartok vagy két napig, aztán mindig közbejön valami, és nem csinálom. Folyamatosan az az érzésem, hogy semmire sincs időm, hogy egy napnak 34 órából kéne állnia, hogy kijöjjek.

Az igazság az, hogy lemondások és kockázatvállalás nélkül nem lehet ezzel mit kezdeni. Megtehetném, hogy elköltözök Budapestről valami vidéki kisváros szélére, ahol még gyors a net, de már olcsó az ingatlan, és akkor nem lenne se hitel, se albérlet, és szabadúszóként dolgozhatnék neten keresztül épp csak annyit, hogy az ételt, meg a számlákat ki tudjam fizetni, közben meg jutna idő komolyan foglalkozni a saját dolgaimmal. Aztán ezek vagy bejönnek, vagy nem. Viszont ehhez azért elég bátornak kéne lennem, és ez a döntés a feleségem és a leendő gyerekeim életét is masszívan befolyásolná. Nehéz feladni a jelenlegi létbiztonságot, de most én is úgy érzem, hogy lehet, hogy így lennék boldogabb.

Szóval szerintem nem te vagy az ügyetlen.

30F