Ha a szüleim sem támogatnak az álláskeresésben?

Van egy szakma, amiben elhelyezkednék, minimális tapasztalatom van, a papírom pedig ezzen a szakmának egy része. Legutóbb egy hónap után kiraktak, mert kitalálták, hogy nincs pénz rám. Interjúkra hívnak, pozitív visszajelzést is kapok. Csak ugye nem úgy megy, hogy egyből sőt.. szeretnék normális helyen lenni, hosszú távon.

Senki sem támogat...lelkileg. barátaim becsmérelnek, a legjobb barátom is max:"aha, aha..az jó." A szüleim rosszabb. Szerintük mindenre alkalmatlan vagyok, semmihez sem értek (csak mert nem feszítek nekik a tudásommal). Anyám szerint alacsony poziba kéne jelentkeznem,folyton mondja, hogy lehet túl sokat akarok. Vagy hogy kérjem vissza a régi állásom... nevelőfaterom meg folyton ajánlgatja az autómosós, meg gyári melókat. Most elkezdi :keresnek embert miskolcon (pesti vagyok), nem mész? Jobb mint itthon ülni. Sokszor meg megalázoan kezel, mert nem dolgozom...

Tesóm ugyanabban a pozícióban van, amit szeretnék. Neki nincs előképzettsége, mint nekem, max egy tanfolyamot végzett el. Persze lett tapasztalata és minden nap feszít a szüleimnek, hogy milyen ügyeske volt, meg stb. Azok meg állandóan dicsérik...mint gyerekkorunkban, én meg degradálva vagyok folyamatosan. Nem értik, hogy az előző munkahelyem annyira rossz volt, hogy hasam ment már, de az orrom alá dörgölik, hogy én léptem ki... szenvedhetek ha azt akarják.

Gyüjtöttem, amíg dolgoztam, pont az ilyen helyzetekre. Ugyanannyit, ugyan úgy adok haza, mint amikor dolgoztam. Meglepődnek, hogy honnan van pénzem, hisz munkanélküli vagyok. Most ott tartok néha, hogy elmegyek hajléktalannak, hisz többet nem érek... barátaim sem segítenek. Csupa rossz ér. Ott tartok, hogy pszichológushoz megyek, mert már a környezetem szerint sincs önbizalmam, és negatív vagyok.

Nem merek elmenni emberek közé, tanfolyamra menni, mert nem dolgozom és a szüleim mit gondolnak. Most a következő héten leszek három hónapja munkanélküli. Mit tehetnék?