Ti hogy viselitek, hogy anyagilag támogatnak, eltartanak Titeket? Elsősorban fiatal (abb) nőkre lennék kíváncsi. És mi ebből a kiút?

30 éves nő vagyok. Nincs szakmám, így általában keveset keresek. Volt jobban kereső munkám (ez konkrétan 110-120 ezer Ft), de most ennek kb. a felét tudom összeszedni, mert csak alkalmi munkáim vannak. Nemsokára ismét várható egy jobb munka, de az is csak határozott szerződéses (pár hónap).

Az Édesanyám és a Párom segít anyagilag. De én ezt nagyon nehezen viselem. :( Szeretnék önálló lenni vagy legalábbis rendesen beleadni a költségekbe. Idén folytatom az iskolám, még két év. Az megint költség, tandíj havonta. De talán ez segít majd rendes állást találni.

Közben magam körül egyre másra látok olyan nőket, lányokat (kolléganők), akik 4-500 Ft-os órabérben dolgoznak és mégis Iphonejuk van, meg Ipad meg ruhákat vásárolnak stb. És tudom, hogy kettejüknek pénzes szüleik vannak, egyiküknek meg jól kereső férje. Nekem olcsó telóm van és arra is hónapokig gyűjtöttem és kipótolták nekem karácsonyi ajándéknak.

Ezt hogyan lehet bírni? És mi ebből a kiút? Én konkrétan sz*rnak érzem magam, hogy mások "terhére" vagyok. Persze próbálok segíteni ahol csak tudok, és ők nem érzik ezt tehernek (vagy nem mondják), de én már kész vagyok. És már elmúltam 30. :/

Van valaki hasonló cipőben?