Külföldi "munka tapasztalatok"? Milyen? Merre? Mikor?

Szia!

Egyszer a Tv2-n, a Magellán című műsorban mutattak egy riportot, amelyben egy férfiről volt szó, aki egy nagyon egzotikus helyre ment ki, nulla pénzzel. Az elején koldult az emberektől, hogy lehessen szállása, aztán egy nap egy nő odament hozzá, és egy névjegykártyát adott neki. Megkérdezte, hogy szeretne-e ott melózni, mire a férfi visszakérdezett: "Miért, volna számomra munkája?" Később kiderült, hogy a nő egy nagy kozmetikai cég fejese volt, aki felvette a férfit, mint manikűröst. A srác kitanulta a szakmát, azóta kint él, azon a mesés helyen, szuper háza van, magas fizetése, és több hírességnek ő készíti el a műkörmét, annyira profi (férfi létére!).

Ennyit a tündérmese-részről!

Személyes tapasztalat a következő: egy családtagomat egy svájci ismerősünk beajánlotta egy cirkuszba, mint munkást. Állítólag nagyon jól megfizette volna őket a főnök, szép helyen, a Boden-i tó körül lettek volna fellépéseik a cirkusznak, a sátrat kellett volna összerakni, plakátokat festeni a falakra, plakátolni, stb. Fizikai meló, de jól keres. A családtag egy másik ismerőse, aki ott dolgozott a társulatnál, felajánlotta, hogy előremegy, lefixálja a helyeiket, stb. Emlékszem, milyen szép időszak volt az, tele reményekkel, igaz, itthon hagyott volna fél évre egy családot, feleséggel, gyerekkel együtt. Aztán egyszer, az ünnepi vacsora kellős közepén csörgött a telefon. Felveszi, megkérdezi, na, mi volt, sikerült? Mire a srác, aki már kint volt Svájcban, azt mondta: "Te, hát meg kell mondjam, most éppen itt vagyok, hát... Figyelj, jó haverok vagyunk, megmondom neked őszintén, most megyek el a kabinotok mellett, abban csak egy ágy van, más nem is fér el, a zuhanyzó az közös, itt is vagyok mellette, elég leprás, úgy hatvan emberrel kellene megosztanod, a Wc... hát, ez sem a lottó ötös mellékajándéka, szintén egyedüli berendezés... Főzőlap van csak, tűzhely nincs, fűtés nins megoldva, a dekk meszeletlen, szóval..."

Na, erre mit mondjon az ember? És te, te melyiknek akarsz hinni? Mert mindkettő hihetetlen, és éppolyan igaz is.

Sok sikert a döntéshez!

Az verhető át, aki naívan jön ide és azt hiszi, hogy majd itt aztán! Ez nem így működik. Előszőr is tisztában kell azzal lenned, hgoy bevándorló vagy. Egyik nemzet (köztük mi magyarok) sem várja tárt karokkal az idegenek (vagy tegye a szívére a kezét, aki imádja a kínaiakat, meg az albánokat, románokat, akik Mo-ra jönnek dolgozni). Erre lehet azt mondani, hogy bocsi, de én nem vagyok "egy román" de egy románnak, saját maga sem az... úgyhogy ebből kiindulva képzeljük el mi hol vagyunk, aztán adjuk hozzá, hogy mi hova képzeljük magunkat és kezdjük el kiépíteni az életünket. Én is nulláról kezdtem külföldön, de a párom még nullábbról, mert ő két diplomával 15 év munkatapasztalattal 35 évesen úgy jött ki, hogy nem beszélte a nyelvet. Végig csinálta, épp a lakáshitelünk jóváhagyására várunk és ezt a szintet 4 és fél év alatt értük el, de közben volt, hgoy nyeltünk és sírtunk. De aztán ezek közben azt is megtanultuk, hogy hogy kell az angolokkal bánni és hogy kell saját magunkhoz állni, hogy ők is elfogadjanak. (plö ne godnolkozz fekete munkába, hanem tartsd magad egyenértékűnek velük, de ne fellengőzsen). Ma már mind a ketten jó munkahelyen dolgozunk a szakmánkban (ő web developer, én IT Trainer vagyok) és a nehézségek ellenére is azt modnom, hogy végig csinálnám akár többször is. Viszont hozzáteszem, hogy nem eszetlenkedtünk, tudtunk különbséget tenni mese és valóság között és nem voltunk naívak. Ez mindenképp kell hozzá.

Na most itt a mese (nehir 10:30-as) az, hogy valaki 1 évig itt dolgozott, kifizette az adósságiat és még laksát is vett. Ilyen nincs. Mekiben minimálbér fizu van. Két minimálbérből már lehet félretenni, de annyit nem, hogy egy lakást vegyél otthon. Az viszont valós lehet, hogy kifizettek kocsihitelt, hitelkártyát apróbb dolgokat és maradt egy nagyon csekély megtakarításuk. De több tuti nem.

Abban viszont igazad van 10.30as, hogy kitartás és elszántság nélkül ez nem megy. Ebből pedig hatalmas kell.

15:20-asnak.

Mi az elején, amikor még takarítottunk és mosogattunk minimálbérért, nem is full timeban bizony olyan házban laktunk, ahol 16-an voltunk és a WC-s, meg a fürdős is penészes volt. Vannak fotók, ah valakit érdekel. Lakutnk olyan házban is, ahol leszakadt a plafon és sorolhatnám még. Ez a második történet. Viszont fogunkat összeszorítva kijártuk az utat, amit kellett és most külön bérelt lakásunk van és mint már írtam épp pályázunk egy sajátra. 1. történet.

Megérte egy kicsit a másodikat átálni, hogy az elsőnek is részesei lehessünk? Soha nem tudhatod. Az első is olyannak indult mint a második, csak annak az elejét mindenki figyelmen kívül hagyja... mert csak a végére koncentrál. És azért kicsit szomorú, mert így keletkezenek a legendák, amiknek emberek felülnek és aztán csodálkoznak, hogy pofára esnek.

Amúgy az első hozzászóló voltam.