Miért van az, hogy sok szegény ember nem érti meg, hogy lehetne jobb is a sorsa, ha tanulna/képezné magát esetleg költözne?
Kérdésemet, igazából az élmunkanélküli felhasználó ihlette (akit a legtöbben csak séf fiúként ismertek). Ő egy burgerforgató volt Ausztriában és most pedig segélyekből él.
Nem értem, hogy miért nem érti azt az összefüggést, hogy tanulás/képesítés/képzések ---> jobb fizetés/megbecsülés/anyagi körülmények. Egyszerüen nem tudom felfogni, hogy miért hibáztatja a rendszert, a tőkéseket, a kormányt, amikor meg lenne neki is a jobb élethez a lehetősége ha tenne érte.
Nem tudom felfogni, hogy miért jobb úgy élnie, hogy azt hiszi, hogy mindenki más tehet arról, hogy neki rossz és csak ő nem.
Nem értem miért nem kérdezi meg magát, hogy "Megtettem vajon mindent, hogy jobb életem legyen? Egyértelmüen a válasz nem lenne, de gondolom ezt nem akarja beismerni, mert akkor rájönne, hogy csak ő tehet arról ,hogy egy semnmihez nem értő ember, aki ráadásul az alkoholizmus közelében áll már. Ugyanakkor ezen lehetne változtatni, ha akarna. Azt nem értem, hogy miért nem akar változtatni az életén és jobb irányba terelni
Ezen én is sokat gondolkoztam már és szerintem abból eredezik, hogy eleve általános iskolában sem vagyunk egyformák.
Van aki tanul egy kicsit, éri egy apró siker (helyesen ad össze két számot), ez boldoggá teszi és ezért tanul továbbra is. De van aki nem tanul semmit (vagy nem tud olyan jól koncentrálni, mert otthon a szülők ölik egymást), kudarc éri, szomorú lesz, és ezért a tanulást negatív érzelmekkel kapcsolja össze.
Sokkal nagyobb esélye van egy gyereknek magas képzettséget igénylő szakmát választani, ha a szülők is ilyet végeznek, mint amikor a szülőknek nincs semmilyen végzettségük.
És ehhez jön hozzá, hogy a legtöbb ember csak változást szeretne, de magán változtatni nem akar. A változás mindig erőfeszítést igényel, rövidtávon nem is éri meg, hosszútávban meg nem mindenki gondolkodik.
Képezné magát: képzetem. Diplomás ápolóként dolgoztam egy gerincsérülésig. A lbadozás alatt kiderült, hogy soha nem mehetek vissza betegágy mellé, ezért 36 évesen belefogtam felsőfokú okj-képzésbe, tb-bér szakelőadó, majd megcsináltam a pénzügyi-számviteli előadót és a mérlegképest is elkezdtem már.
ÉS sehova nem vesznek fel, mert hiába az élethosszig tartó tanulás, gyanús nekik, hogy én 40 évesen vagyok a szakmámban pályakezdő...
Költözés: mit tegyen, akinek van egy lakása, eladni nem tudja? Miből vegyek máshol másikat?
"Költözés: mit tegyen, akinek van egy lakása, eladni nem tudja? Miből vegyek máshol másikat?"
Ez is felvetődött pont az emlegetett kérdező által 1-2 hete. Miszerint a magyarok elég magas arányban rendelkeznek saját lakással, és pl. a svájciaknak meg a fele sem.
Sajnos az ember eléggé földbe gyökerezi magát, amikor saját lakást vesz. Már csak azért is, mert általában egy bizonyos részben szinte biztosan hitelből vesz az átlag ember lakást, ami akár 10-20 évig megköti a kezét. Már akkor sem mész szívesen albérletbe, ha van egy hitelmentes lakásod, mondván miért fizetnél, de amikor még hitel is van rajta, gyakorlatilag lehetőséged sincs albérletbe menni.
Itt nálunk az is tetézi a gondot, hogy az albérlőnek sokszor nincsenek jogai. Szerződést nem kötnek, mert félnek az adózástól, ha épp úgy tetszik a főbérlőnek, akkor holnap mehetsz az utcára, pedig rendesen fizettél mindig. Egy részük arra büszke, hogy nem enged bejelentkezni az albérlet címére, pedig ehhez köze nincs, és ezzel is csak a te életedet nehezíti. Egy része saját kulccsal jár-kel a lakásban, mint valami kiskirály. Szóval értem én, ilyen körülmények mellett nekem sem hiányzik az albérlet...
Viszont az embernek mobilnak is kell lenni, ha változást szeretne. Különben elég hamar bent lehet ragadni.
#2-es
Ez igaz, hogy egy gyerek akkor nagyobb valószinüséggel lesz sikeres, ha a szülei is sikeresek/müveltek/tanultak, de ez nem jeelnti azt, hogy ne lehetne valaki jól kereső ha a szülei nem voltak azok. Igazából az én kérdésem arra irányul, hogy az ilyen emberek miért nem ismerik fel, hogy elsősorban ők maguk felelősek a sorsukért és nem valami külsö környezet. (persze vannak dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni, de mint egyén nem ezekkel kéne foglalkozni, hanem azokkal, amiket tudunk)
#3-as
Sajnálom, ami veled történt. (Ápoloként külföldön jól kereshettél volna például) A mérlegképessel pedig én nagy valószinüséggel állítiom, hogy el tudsz majd helyezkedni. Persze nem említed, hogy merre laksz, de sajnos, ahogy a 4-es írja a saját tulajdonú lakás sokszor csak hátráltatja az embert az elöre lépésben. Megkérdezhetem, hogy miért nem tudnád eladni és költözni, olyan helyre, ahol jobban megfizetnek/jobban szükség van rád?
#6-os
Nem irod merre laksz, mihez értesz, milyen szakmákhoz értesz. Sajnos a mai világban egy nyelv ismereta és egy érettségi nem túl sok.
40 év, diploma, doktori fokozat, két nyelv = munkanélküli
Mit is tanuljak?
47 éves nő, jogász diploma, közigazgatási szakvizsga, angol, német felsőfok, 20 év munkaviszony-ponthogy túlképzettnek tartanak, meg öregnek.
Barátnőm: 45 éves közgazdász, német felsőfok-szintén munkanélküli 1 éve....
#8-as és #9-es
Ha szabad megkérdezném, hogy merre laktok és, hogy gondoltatok-e/probálkoztatok-e más városban, esetleg más országban munkát keresni? Mert, mint írtam az is fontos, hogy az ember mobilis legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!