Hogyan tud egy "szegény" ember olyan karriert csinálni, hogy száz milliói lesznek idős korára?

Vidéken nőttem fel és egy nyavalyás érettségivel -pontosabb egy technikusival- hol néhány hónapig dolgoztam, hol nem. A fizetésem 90-120 ezer forint körül mozgott mindig.

Aztán 22 évesen megelégeltem és rájöttem, hogy nem így kellene élni az életem.

A következő 2 év alatt a 100 körüli nettómból, külső anyagi segítség nélkül elvégeztem két szolgáltatói szektorhoz tartozó 1-1 éves tanfolyamot és összegyűjtöttem annyit, hogy két hónapra kivehessek BP-n egy albérletet, amíg ott munkát nem találok. Ott már kaptam kicsivel jobban fizető állást, amiből még mindig a létminimumon élve beiratkoztam főiskolára. Közben lett nyelvtudásom is: A netről és párezer forintos tankönyvekből simán meg lehet tanulni középfokon bármelyik latin betűket használó európai gyökerű világnyelvet.

Ja, hogy lemondásokkal járt? Hogy nem tévéztem át az estéimet éveken keresztül? Hogy a hétvégéimet és a szabadságaimat a tanulásnak áldoztam? Hogy nem volt havi felesleges pénzem "szórakozásra" (alkoholra) és egészségrontó csemegékre? Hogy állandó kapcsolatom is csak az első diplomám megszerzése után lett megint, amikor felszabadult ilyen célra is egy leheletnyi idő az életemben? Nem volt könnyű, de most ott tartok az életben, ahol 10 éve még csak nem is gondoltam, hogy fogok és a régi fizetésem több mint dupláját viszem haza.

Az édesapám alkoholista volt, a szüleim nem tudtak bánni a pénzzel és mindig kifolyt a kezeik közül és állandó családi belviszályok közt nőttem fel. Tehát senki mégcsak ezekre sem foghatja, hogy olyan ember lett belőle, amilyen. Egyedül beállítottság és hozzáállás kérdése. Mikor ez nem volt nekem, akkor voltam ott, hogy a létminimumon éltem. Nem egyik napról a másikra jött a kitörés, de láttam a fényt az alagút végén és mára eljutottam oda, persze a még mindig van hová fejlődnöm érzéssel.

Sosem azt néztem, hogy miért nem lehetne ezt meg azt megoldani, csak hogy hogyan. Még néhány kiegészítő gondolat az általad leírt jövőképhez:

A gazdagság nem azt jelenti, hogy van saját házad és autód. Most fog emelkedni a fizetésem, de 36-38 éves korom előtt nem tervezek saját ingatlant. Nem azért, mert nem akarok, hanem mert az albérlet olcsóbb és mert a saját otthon röghöz köt és miatta nem leszünk képesek munkahelyet és lakóhelyet változtatni, ha jön egy jobb ajánlat.

Autó: Minek? Ez jelenti a gazdagságot? 4-en voltunk testvérek, de apámnak csak 14 éves koromban utalták ki az első autót, mégis felnőttünk valahogy. Inkább van plusz 5-15 millióm egy bankban, mint egy kocsim, amire nincs túl sok szükségem.

Számomra az jelentette a gazdagságot, amikor a sokból is megtanultam spórolni és nem marhaságokra vertem el a fizetésem azzal a jelszóval, hogy régen szegény voltam és ezek most nekem járnak.

Valószínűleg nem többszáz, csak többtíz millióm lesz mai értéken a bankban 55-60 éves koromra, úgyhogy igazad van, nem leszek a felső tízezer között, de ezen szerintem túlteszem magam. (Elnézést a vége felé észrevehető túláradó cinizmusért.)

Nem kell eredeti ötlet, amire még senki sem gondolt. A Facebook, a Google, a Starbucks stb. példája is ezt bizonyítja.

Kell valami olyan dolog, amire az embereknek igénye van, ami megoldja valamilyen problémájukat, amire szívesen költenek és ami előbb-utóbb önálló rendszerként tőled függetlenül is működhet. Kapcsolatokat pedig menet közben is lehet építeni, a jó kapcsolati háló nem egy eleve elrendelt dolog.