Hogyan indítottátok el az életeteket anyagilag?

21:56

Ha neked a világ csak családanyákból és otthon ülő lúzer 30 évesekból áll, akkor valóban unalmas lehet a gondolkodásod! Az eszedbe sem jutott, hogy a kettő között vannak árnyalatok? Mondjuk olyanok akik rendesek, szorgalmasak, nem a szüleiken élősködnek és nincs gyerekük meg férjük?

Most ha én előbb vágnám le a fél karom, mint hogy férjhez menjek és gyereket szüljek, akkor

a, erőszakoljam meg magam és rontsam el min. 3 ember életét, csak mert ez az élet rendje? Az istenit, hiába mondogatom magamnak, hogy márpedig ez az élet rendje, sehogy se sikerül akarni!

b, nem vagyok normális és egészséges?

Az élet értelme az, hogy boldogok legyünk, és ez a boldogság nem mindenkinek az "unalmas családanya" létben valósul meg.

Amúgy én huszonévesen most kezdem csak az egyetemet, úgyhogy szerintem nem vagy elkésve. Bármikor lehet tanulni. OKJ-s képzések is vannak, azok csak 2 évesek. Nyelvet tanulni meg főleg lehet munka mellett is.

Utolsó válaszoló, te nagyon egyszerű lény vagy, ha neked a családanyaság egyenlő az unalmassággal. Lehet a te édesanyád pont ilyen, de hidd el, van élet a gyerekek után is, nem is akármilyen. Én nem azt mondom, hogy ez a kötelező út, hanem, hogy ez általában a normális, nem az, hogy harmincéves nők egyedül élnek és ágyról ágyra járnak. Egy egészséges nőben igenis benne van az ösztön, hogy vágyik a biztonságra (párkapcsolat) és a gyerekre. Van, aki ellene megy a természet rendjének és foggal körömmel harcol ez ellen, miközben a saját szerencsétlenségét próbálja ezzel takargatni. Nekem rengeteg öreglány kolléganőm van, hidd el, nincs ember, aki velük cserélne. Ők is élték az életüket 40 éves korukig, aztán szépen a pasijuk lecserélte őket egy huszonévesre és gyerekeket vállalt. Nagyon kevés ma az a férfi, aki nem vágyik gyerekre és csak magának vagy a nőjének akar élni és ez így természetes, ezért senkire nem lehet haragudni. Minden életszakasznak megvan a maga szépsége, ha szerencsés vagy, van egy szuper jó gyerekkorod, aztán tanulsz, ismerkedsz, tapasztalsz, dolgozol, végül pedig találsz magadnak egy olyan embert, akivel közösen tudtok jövőt tervezni. Aki nem látja ennek a szépségét, az egy nagyon megkeseredett ember. Nincs annál nagyon boldogság, amikor a kezedbe foghatod először a pici babádat és a pároddal együtt lesitek minden mozdulatát, akkor érkezik el a legtöbb kapcsolat egy sokkalta mélyebb szintre, amit csak az fog megérteni, aki már ezt átélte. Olyan kapocs lesz három ember között, ami egy életre összeköt és senki nem fogja tudni szétválasztani, bárhogy is alakuljon az életetek.

Itt senki nem beszél kényszerről, meg mások életének tönkretételéről, nagyon sötéten látod a jövőt és a családokat is, biztos te még soha nem érezted azt, hogy fontos vagy valakinek annyira, hogy veled tervezze meg a jövőjét. Hidd el, kár kihagyni. A csodát pedig felesleges várni, mert az maximum a filmekben jön el, azért is tenni kell, hogy megtaláld azt az embert, akivel ezt megvalósíthatod. Nincs olyan, hogy igazi, meg egyetlen, rengeteg ember él a földön, akivel boldogságban és szerelemben le lehet élni egy életet. Ha abból a sokból megtalálsz egyet, boldog ember leszel, de otthon ülve, mindenkit kritizálva és keseregve ezt soha nem fogod megtapasztalni.

Mint írtam, mi is éltünk, utaztunk, buliztunk, fesztiváloztunk, mindent sok-sok éven át, de aztán jött egy újabb fejezete az életünknek, a gyerekek. Leírhatatlan boldogság, nagyon sajnálhatja, aki erről lemond. Úgyhogy az unalmas családanya kategória csak a te pesszimista világodban létezik, vagy magadat nyugtatod ezzel, hogy neked milyen jó egyedül, de hidd el, óriási önbecsapás.

10:23 ne haragudj, de te be vagy szívva vagy nem tudom hol jársz de egy szót nem fogtál fel abból amit írtam. Csak elbeszélsz mellettem és rózsaszín felhőkben szónokolsz a világmegváltó véleményedről.

1, én nem beszéltem unalmas családanyákról. Te beszéltél róluk, én pedig téged IDÉZTELEK. Irónia... Rémlik belőle valami?

2, semmilyen sötét képem nincs a családokról. Ha valaki családot akar, sok szerencsét kívánok neki és szurkolok. Te azt nem bírod felfogni, hogy minden ember MÁS. Nem vágyhatnak mind ugyanarra. Én nem akarok gyereket. A házasságot sem tartom létszükségletnek. Nem harcolok foggal körömmel, én ezt az egészet halál nyugodtan érzem gyerekkorom óta. Tudod mikor harcolnék foggal körömmel? Akkor ha ennek ellenére beállnék a sorba és gyereket szülnék! Foggal körömmel és összeszorított szájjal kéne harcolnom hogy megcsináljak és elviseljek valamit, amire a legkisebb porcikám sem vágyik. Szerinted az jó lenne a gyereknek? Amúgy közölném, hogy nekem is van családom. Anyám, apám, 3 testvérem, azoknak gyerekei (már amelyik akart, mert nem mindegyik :):) ) számtalan unokatestvérem, nagynéném, nagybácsim, ha van párom, akkor ő is - akik mind szeretnek és foglalkoznak velem. Jobb ha felnyitod a szótárat, mert a család nem egyenlő a gyerekkel. Az csak egy aprócska része annak. És szerintem meg az az egészségtelen aki a gyerkén meg a férjén kívül senkit nem tekint a családjának és senkivel nem ápol szorosabb viszonyt....

3, még mindig nem bírod felfogni, hogy a családanyákon meg a 30 éves mindenkivel lefekvő embereken kívül MÁSOK IS LÉTEZNEK? Komolyan ilyen korlátolt a gondolkodásod? Ismersz pár embert akinek jól sikerült az élete és úgy döntöttél ez biztos amiatt van, mert nincs gyerekük. Na és? Én meg ismerek egy csomó sz*r embert akinek családja van mégsem boldog, és mégsem jó. Szerinted az a pár ember akit ismerünk mennyit nyom a többi 7 millárddal szemben akivel még sosem találkoztunk? Semmit.

Nevetséges vagy. Nem azért mert neked a család az életed, hanem azért, mert képtelen vagy elfogadni másokat. Mit szólnál hozzá ha a te gyereked nem akarna gyereket? Ne álltasd magad, ez bárkivel megeshet, akármilyen "jól" neveled. :) Őt is így lenéznéd? Örülnél neki, ha feljönne ide és idegenek azt firtatnák, hogy biztos abnormális, nem egészséges, lesajnálnák és az életére tennének megjegyzéseket (ami ugye téged is minősít hisz te nevelted)? Nem hinném. De ha én pl azt mondnaám, hogy azért nem akarok gyereket mert apáca vagyok, akkor foglalkoznál még a problémával egy percet? Hát fogadjunk, hogy nem. Akkor bezzeg tök természetes lenne, pedig csak egyetlen plusz szót raktam be a mondanivalómba... Na ez a képmutatás. Miért olyan fájdalmas elfogadni, hogy egyszerűen mindenkit más tesz boldoggá? A te kis rózsaszín életed miben fenyegeti az, ha valaki más máshogy akar élni??