Ti nem erzitek ugy neha hogy ujra kezdenetek az eleteteket? 18/L

Nem, ez egy teljesen fölösleges érzés. Azok miatt vagyok ma az, aki, amik felem megtörténtek és így vagyok jó magamnak.

Ha te nem tudod elfogadni magad és ilyen értelmetlen kérdéseken rágódsz, úgy változtáss inkább!

én pont azt gondolom, hogy de visszamennék 18 éves koromra, és ott változtatnék.

mert 18évesen még totál jó helyzetben vagy, hogy bármerre elvidd az életedet.

de egyébként ez vesztes gondolkodás, magam is tudom, ez a kesergés. szóval azt a kiindulópontot kell megragadni, ami most van, és abból csinálni valami jót.

(én is ezen vagyok)

Te most még csak 18 vagy. Most kezdődik az élet számodra. Sokszor éreztem úgy hogy újra kezdeném az életem és nem követném el ugyanazokat a hibákat amiket elkövettem Viszont ha újra kezdeném és ugyanazzal a nézőponttal és élettapasztalattal gazdálkodhatnék csak mint akkor , akkor ugyanazokat a hibákat követném el mint akkor. Tehát hülye lennék újra kezdeni, mert örülök hogy túl vagyok már azokon a rossz dolgokon amit akkor átéltem. Valójában minden pont úgy jó ahogy van, hiszen azok miatt az élettapasztalatok miatt leszünk azok akik ma vagyunk.

Arra viszont rájöttem hogy nem érdemes síránkozni azon hogy mit rontottam el akkor...( még akkor is ha egy jobb suli, vagy a nagy szerelem csúszott ki a kezem közül) , hanem azon érdemes gondolkodni hogy most a jelenben mi a legjobb, legtöbb amit kihozhatok az adott helyzetből a magam számára. Mi az amit most tehetek, a mostani élettapasztalatommal hogy számomra ez és ez a negatív helyzet is a legkedvezőbb legyen? Ilyenkor kiderül hogy mindent, MINDENT képes vagyok a saját javamra fordítani.