Hogyan indítottátok el az életeteket anyagilag?

Nem vagy lekésve semmiről. Egyetem alatt takarító munkáim voltak. 24 évesen helyezkedtem el. Az az állás sem volt jól fizető, de szerettem, maraftam és elég jól kerestem a későbbiekben. 10 évvel ezelőtt 140-150 ezret kerestem. Később, mikor váltottam szintén kevesrbbel indultam, de ott már 200-250-et vittem haza. Akkor egyedülálló gyerektelen voltam. Mehetett túlóra, hétvége, délutános műszak, mindem. Három gyerek mellett bele sem merek gobdolkodni, hogy mi lesz velem...

Szóval nyugi! 22 évesen még sehol nem tartottam...

22 évesen nem vagy elkésve semmivel. Az a baj, hogy sok fiatal úgy képzeli el a jövőjét, hogy azonnal jól fizető állása lesz, ez csak nagyon kevés embernek adatik ma meg. Ne legyenek óriási céljaid, mindig kicsi és ha azt sikerült elérned, akkor jöhet a következő lépcsőfok. Én 18 évesen kezdtem el dolgozni nagyon kevés pénzért, mindenki hülyének nézett, de csináltam, mert jobb volt, mint otthon ülve várni a csodát. Meg voltak velem elégedve és fokozatosan emelkedett a fizetésem is. Közben elvégeztem egy főiskolát munka mellett, lett egy biztos párkapcsolatom, pár év múlva hitelre lakást vettünk, amit ma már ki is fizettünk. 10 év alatt elértük, hogy saját lakásunk van és két szép gyerekünk, szerintem egy egészséges, normális nő igenis vágyik családra és párkapcsolatra, mert közös erővel sokkal könnyebb elérni mindent. Hülyén hangzik, de ez az élet rendje, dolgozol, lesz egy jó férjed, aztán gyerekeid és mindig valami célotok, amit szeretnétek közösen elérni. Közben persze mi is éltünk, buliztunk, utazgattunk, nem maradtunk le semmiről. Nekem rengeteg ismerősöm van, aki 30 éves elmúlt és még mindig ott tart, hogy otthon lakik, nem dolgozik, nincs senkije és engem skatulyáz be unalmas családanyának, pedig boldogabb vagyok, mint valaha. Most már a gyerekekkel tervezünk, mindig van valami, amit meg szeretnénk valósítani, nyelveket tanulunk, eljárunk mindenfelé. Én megőrülnék otthon lakva, magányosan.

Szerintem kis lépésekben előrébb jutni mindig megvalósíthatóbb, mint 22 évesen több százezres fizetésről és lakásról, jó autóról álmodozni, mert a valóságtól az nagyon messze áll.

Lekésve nem vagy de előnyben sem. Az előttem szólókkal ebben nem tudok egyet érteni. régen már 17 évesen el tudtál kezdeni pénzt keresni, meg tudtál majdnem állni a saját lábadon. Ma meg mi van? 30 évesen még munkát keresel, esetleg tanulsz épp hogy kikerülsz az egyetemről mész büfézni alkalmazottnak havi 100-150 ezerért és akkor még sokat is mondtam.

23 éves vagyok van két szakmám, igyekszem bennük elhelyezkedni de még így se könnyű. Egyetemen gondolkodtam, de rájöttem felesleges időpazarlás volna, ha elvégzem kb 30 éves leszek, nekem meg nincs kedvem csóró egyetemistaként élni a legszebb éveimet és majd csak 40 50 évesen elérni valamit amit elérhettem volna 30 alatt is!

Az élet nehéz, gondolom te sem Tescora valamint valami éhbéres melóra vágysz. Egyébként milyen szakmád van?

Ha én ma lennék 22 éves, elmennék bolti eladónak, vagy akár a Tescoba is, mert havi 100 ezer forint is pénz, amiből otthon lakva lehet félretenni. Munka mellett és ilyen fiatalon pedig még tudsz szakmát váltani bőven. Pokoli sok szorgalom és lemondás kell hozzá, de például az én férjem 34 évesen jött rá, hogy utálja, amit csinál és akkor kezdett el továbbtanulni. Most meg szuper állása van és mindig hálálkodik, hogy támogattam őt és nem lebeszéltem, mint mindenki más a családban.

Egyébként anyósom meg takarítónőként ment nyugdíjba, gondolhatod, mennyi lehet a nyugdíja, de most is eljár dolgozni és 1 év alatt már 800 ezer forintot takarított meg úgy, hogy mindent megvesz magának és nekünk is, szóval kétkezi munkával is meg lehet élni és félre lehet tenni.

Nehéz jó munkát találni. De próbálkozni kell. Előbb-utóbb ráakadsz a megfelelőre. Persze ez nagyban függ a lehetőségeidtől is, a végzettségedtől. És amit nem tudsz befolyásolni, jó adag szerencse is kell.

De jól látod, a biztos munka az alap az életed megalapozásához.

Még annyit hozzá tennék, hogy kérdező, felejtsd el az egyetemet. Az nem kell. Az egyetemben több a negatívum, mint pozitívum. Sorolni lehetne az érveket. Te fizetsz érte, nem pedig neked fizetnek a tanulásért. Idő vesztegetés, mert sokkal hamarabb is szerezhetsz szakmát. Diplomája kb. a fiatalok 2/3-ának van, azzal nem tudsz kitűnni. Olyat fogsz tanulni, amiket beléd vernek, de az életben nem igen fogod használni, és ami le van írva a könyvben, az úgy jórészt úgy is meg fog dőlni pár év múlva, mert változik a világ. A könyvből azt tanulod, ami a mai elképzelés dolgokról.

Szerezz egy OKJ-s szakmát, a lényeg, hogy legyen szakmád, szeress valamit csinálni, és szerezz benne gyakorlatot. A legnagyobb szavak a gyakorlat és kapcsolatok. Na meg sokszor a szerencse is. De a szerencsét meg lehet csinálni.

23 évesen végeztem az egyetemmel, alatta a szünetekben dolgoztam. Nem voltak álommelók, de legalább pénzt kerestem és tapasztalatot gyűjtöttem.

Az egyetem után újabb nyelvtanfolyamba kezdtem és külföldre költöztem és munkába álltam, nem kaptam rögtön a kedvemre valót de elvállaltam, ami volt. Fizetni nem fizetett rosszul.

25 évesen vettek végülis fel oda, ahol most is dolgozom, közben 2 éves továbbképzést végeztem még mellé.

A jelenlegi munkahelyemet nagyon szeretem, jól fizet, jó a hangulat és a munkatársak és a szakterület is érdekel, örömmel megyek munkába. Bár 18 évesen már külön éltem más városban, önálló voltam, az első igazán jó munkám így csak 25 évesen volt.

Szerintem nem vagy elkésve, és a félelmeiddel ha egyedül nem tudsz megbirkózni nem szégyen pszichológushoz fordulni, sokat segíthet. Az önbizalom, magabiztosság és a képességeiddel kapcsolatos határozottság tényleg az egyik legfontosabb dolog a munkaerőpiacon.