Valaki mondja már el nekem, hogy hogyan képes valaki elérni nagy dolgokat viszonylag hamar? Teljesen ki vagyok borulva, hogy milyen rossz sorsom van, de tenni akarok ellene!

"Ott tartunk, hogy 40-45 éves leszek, mire elmondhatom, hogy azért kezdek el dolgozni, hogy jobb életem legyen! Esetleg családi ház vagy jobb autó. "

Akik meg 90e-et keresnek, azoknak esélyük sincs ilyenre. Nem kell telhetetlennek lenni.

Amúgy meg luxus szolgáltatást kell nyújtani. Pesten találni fogorvost, aki 10e-ért húz fogat, meg olyat is aki 50e-ért. Valakinél a szimpla 20 perces konzultáció ingyenes, míg a másiknál 5e Ft. Műfogsort is lehet csináltatni 120e-ért is meg 2 millióért is. És akkor csak az alap szolgáltatást mondtam.

Ezt hívom tipikus Y-generációs nyávogásnak, mely nélkülözi a realitásokat:

Ami a jelenlegi helyzetednél kb. 10x jobb lenne, még az sem lenne elég... Igazán nem akarok személyeskedni, de gondolom, hogy a szüleid nem havi 1,5 misi nettót visznek haza, hogy első kézből legyen tapasztalatod az ilyen "rossz" sorsról.

A havi 700-800ezres NETTÓT (a leírásodból világosan látszik, hogy nem bruttó bért értettél alatta) már most kevesled, holott az Mo-n dolgozó szakorvosok (és nemcsak fogászok, hanem mindenféle orvos, bármilyen korosztályból!) 90%-a kérdés nélkül kiegyezne ezzel a bérrel. Olyan emberek, akik már évtizedeket lehúztak a szakmában és már rengeteg mindent tettek le arra a bizonyos asztalra...

Erre jössz te, aki szerint még akkor is k..ra rossz sorsod lesz, ha huszonévesen az ő bérük dupláját-tripláját keresnéd. Ehhez képest, TE mit is tettél le addig az asztalra??? Ha feltételezem, hogy Mo-n érettségiztél és Mo-n fogsz FOK-ra járni, akkor már most tragikus a helyzet, már ami a "fényes" jövőt illeti:

1. Hogyhogy 20 évesen jutsz el egyáltalán a kezdésig? Vannak erre természetesen elfogadható érvek, de ha ennek a csúszásnak az az oka, hogy eddig nem vettek fel, akkor rossz híreim vannak (ti. orvosira/fogorvosira és általában a komolyabb szakokra bejutni a legkönnyebb).

2. Nem értem milyen "mesterképzésről" beszélsz, amikor a FOK osztatlan (ismétlem, amennyiben Mo-ról van szó)...

Amúgy első körben tisztázni kellene, hogy mit is akarsz elérni. Mert példának okáért ha ma valaki elviszi a 3 milliárdot, az is panaszkodhatna, hogy még egy kib....tt Learjet-re se futja belőle, nemhogy a fenntartására és akkor még semmi yacht, villák minden földrészen, luxusutak, autók stb... Vagyis még a lottó 5-össel is "kilátástalan" lenne a helyzete, ha olyan életszínvonalat akar megcélozni, ami a világ felső 10000-rére jellemző.

Az biztos, hogy alkalmazottként sose fogsz olyan életszínvonalat elérni, amit akarsz.

Csak ugyebár a saját vállalkozáshoz már nem elég az akaraterő, hanem tőke, sok munka, egyediség és szerencse is kell. És jól írtad, hogy ha pl. veszel egy praxist 40 millióért, akkor az is lehet, hogy veszteséges lesz és csak 20 misiért tudod továbbpasszolni. De u.ez a helyzet bármivel, mert az is lehet, hogy veszel mondjuk egy gyártósort, üzemcsarnokot stb, 1 milliárdért, aztán az egyik multi kitalálja, hogy éppen most kell neki a piacod, ezért "alápakol" a termékednek... De természetesen fordítva is működik a dolog, de senkinél sincs jövőlátó kristálygömb. A sikersztorik pedig természetesen azokról szólnak, akiknek bejött a dolog, nem azokról, akik megszívták, holott ez a gyakoribb eset.

És minél nagyobb hasznot akarsz, annál többet kell kockáztatni, így megeshet, hogy mindened elúszik.

Az ilyenekre szoktam viccesen írni, hogy csak 1 tuti tanácsom van: vedd el Orbán 2. lányát, és akkor lehet zabhegyező céged is, akkor is fogsz kapni hirtelen pár csilliárdért közbeszerzéseket.

Vagy hozzászokhatsz a nyugodt, alkalmazotti élethez és rájössz, hogy végzés után 350k nettó is elég jónak számít Mo-n...

Huhuuuu ez egy nagyon jól megfogalmaztott probléma. Azon túl hogy az előttem szólok az urat fikázzák válaszolnék is a kérdésre.

Hasonlókon gondolkozok én is, mert már elertem ezt azt és még csak 34 éves vagyok. Barátaim kerdezgetik hogy csináltam. Én azt mondom szerencsém volt.

De ha belegondolok nincs családom, hétvégén is dolgozom, stresszes vagyok és még sorolhatnam.

Tehát mi kell hozzá? Szerencse és iszonyat sok munka. A csilliardosok többsége így csinálta.

A válaszokon is látszik a jó magyar mentalitás, hogy ha valaki már csak gondolni is merészel arra, hogy többre viszi, akkor azonnal leugatják a "mások 70 ezret keresnek, te se akarj többet" dumával. :)

Tény hogy van a kérdezőben némi eltúlzott önbizalom, és sokat akar gyorsan, meg valószínűleg 20 évesen nincs is olyan rálátása a világra. De a problémái érthetőek. Ha a 800 ezret negyedeljük, akkor oda jutunk, hogy a legtöbb fiatal ezt éli át, hogy már a tanulás alatt azt látja, kb esélye nincs feltörni. Max annyi, hogy a többség rájön, hogy ez is élhető helyzet, hitelt vesz a lakásra, meg 1 millióért vesz használt autót. Leginkább azt kell realizálni, hogy senki nem lesz 20-25 évesen milliomos, hacsak tényleg nem valami csodagyerek. És van bizonyos életpálya, ami alatt lehet felfelé ívelni. A 40 éves kor meg még messze nem vészes, igaz hogy könnyű munkával senki nem lesz gazdag, ahhoz meg kell keményen dolgozni.

"Az emberek nagy részének esélye sincs se autóra se lakásra de még 100 ezer feletti fizetésre sem. A gondolkodásod kritikán aluli.."

Akkor a tiedről ne is beszéljünk...