Van valakinek története rossz munkahelyről?

Én minden munkahelyemen a maximumot próbáltam kihozni magamból. Szorgalmasan tettem a dolgom, túlóráztam rengeteget, mindig minden feladatot elvégeztem. Mégis, 6 munkahely közül ötből kirúgtam, és csak a hetedik helyen értékelték az erőfeszítéseimet. Miközben azok a kollégáim, akik lábat lógattak, még mindig ugyanott vannak... Hát ilyen is van.

Van egy másik lehetőség; munkahelyváltás. Én azt tettem.

Jó olvasni, hogy vannak ilyen határozott emberek. Én félnék munkahelyet váltani, mert mi van ha nem találok másikat? Persze van munkahely, ha keres az ember, meg nem muszáj a szakmában dolgozni, de akkor is parázok, hogy nincs más lehetőség.

Ajánlatos a szakmában maradni. Akkor kell felmondani, miután megtaláltad a számodra ideális munkahelyet, és le is van fixálva. Meg kell beszélni az interjúztatóval, ha nem próbaidős vagy, hogy van felmondási idő, de megpróbálod megoldani a kilépést közös megegyezéssel. Úgy nem szabad felmondani, hogy nincs biztos állás máshol. Ennyi a titok, de szerintem szinte mindenki így csinálja.

Reál...Nagymamám ott "dolgozott", ami nem véletlenül van most zárójelbe. Embertelen körülmény, felkészületlenség, pofátlanság honolt abban a boltban. Az alkalmazottak mind 40-es, 50-es évek beliek voltak, akiket minimálbérért dolgoztatott 4-től este 8-9-ig. Volt, hogy ez a munkabeosztás több napon át megismétlődött. A szívem hasadt meg, mikor láttam nagymamámat hazatámolyogni háromnegyed 9-kor, télen, a vaksötétbe biciklivel, hulla fáradtan, ugyanis neki kellett a több kilós árukat a rossz lábával lecipelni a teherautóról. Mire lefeküdt, kelhetett is, hiszen 4-re toppon kellett lenni. E mellé természetesen embertelen bánásmód is társult, a tulajdonos úr úgy beszélt a hölgyekkel, hogy legszívesebben pofán töröltem volna, sorra rúgta ki az embereket, egyfolytában rettegtek az alkalmazottak, hogy most talán ők jönnek...Nagymamáék ketten élnek (papával), viszont neki már évek óta nincs állandó munkahelye, így tulajdonképpen a nagyi minimálbéres keresetéből éldegéltek, nehéz anyagi körülmények között. Ezt tudván, munkáltatója szerda délben bejelentette, hogy aznap kell utoljára jönnie dolgozni...És ami a legszebb a dologban, végkielégítést sem kapott. Mamára azért haragszok, mert nem volt mersze feljelenteni. Én már rég megtettem volna. Tönkretette egy család életét. De, Isten nem ver bottal, mamám kirúgásának hatására felmondott az akkori "jobbkeze" a főnökúrnak, és mivel faluról van szó, az emberek értesültek a hírekről, és megcsappant a Reál forgalma is. Kívánom, hogy az a féreg hosszú, nyomorult életet éljen.

Nekem is volt rossz tapasztalatom. Ügyvédi iroda, ügyvédjelöltként nettó 80-ért. A hangulat az a folyamatos rettegés hangulata volt. 3 jelöltet vettek fel, aki 3 hónap után (próbaidő végén) ott maradt, az idegi alapon 4-5 kilót fogyott, aztán pár hónap múlva ő is pattant. Nem bírta, de nem számított sorban álltak a pályázók, volt másik. Az ügyvédjelöltek munkáját, amúgy is a takarítók alá helyezték. A hangultatot ilyen dolgok alapozták meg: nem lehetett privát hívást indítani telefonról, ki kellett menni a recepcióra, ahol volt egy külön impulzusszámlálós készülék, közben még azt is adminisztrálni kellett, hogy mennyit beszéltél. Nevetséges volt, hogy egy több 10 millás bevétellel rendelkező irodában ezt nézték. Az ellenőrzés, a számonkérés folyamatos volt, mindig vagy 80 dologra kellett figyelni, mert odajöhettek pl. hogy mi van az aktával, hol van, hova tetted stb. Beültettek a recire mert felmondott a kiscsaj, aki ott volt, este 8-ig kellett ott lennem. Aztán este 6 után fél óránként felhívtak, de nem szólt bele senki. Rájöttem, hogy a főnök telefonált "tesztelt", hogy bent vagyok-e még, nem bízott senkiben. Akik bírták a kiképzést azok olyanokká váltak mint ő. Kemény volt, soha több ilyen munkahelyet.